Sokszor, sok helyen mondtam el, de nem elégszer: a tágan értelmezett pannon térség, a Duna-országai, a Kárpát-medence - kinek melyik elnevezés tetszik jobban -, két igazán meghatározó, helyi specifikumokat messze felülíró fajtája fehérben az olaszrizling, vörösben (azaz kékszőlőben) a kékfrankos. Sok száz szőlőfajta megismerése, kóstolása után így ötvenen túl már leginkább ez a két fajta sorsa, jövője érdekel. Meg azért még vannak kedvencek, témák ezen felül is, de az utóbbi időben, mondjuk öt-hat évben ez kezdett bennem felerősödni, a hangerőt pedig nem letekerni, hanem fel szeretném.

India neve hallatán aligha a bor az első, ami eszünkbe jut. Fűszerek, tea, esetleg whisky – ezek sokkal inkább. Pedig az ország borászata az elmúlt évtizedekben csendben, de láthatóan elkezdte kijelölni saját helyét a világ bortérképén. Ebből az egyre szélesedő és egyre egyedibb jegyeket mutató kínálatból adott ízelítőt a Grover Zampa borászat budapesti kóstolója. A borsort végigjárva képet lehetett kapni róla, milyen stílusban és milyen ambíciókkal készülnek ma az indiai borok.

A tállyai három jómadár, vagyis a Tokaj Drei alias T3 már az indulása óta ott van a radarunkon, végigkövettük a kezdeti lépéseiket, beszámoltunk az első sikereikről, most pedig kissé fellengzősen azt kértem tőlük, hogy foglalják össze az elmúlt éveket, honnan jöttek, hová jutottak, melyik kihagyott ziccert sajnálják a leginkább és melyik góljukra a legbüszkébbek. Lássuk!