Új sorozat, akár pótvizsga címen is mehetne, elsősorban nekem az, mert hetek, sőt hónapok óta felhalmozott jegyzetek nyomasztanak, most igyekszem ledolgozni őket. Gyors és tömör sztorik, borokról, pincékről, kóstolásokról. Először mindjárt Új-Zéland a téma, sajnos nem én utaztam oda, viszont Kel Dixon, a Shed 530 Estate főborásza eljött Pécsre. Különleges borélmény, négy bor, izgalmas, néha megrázó sztorik, öt percben összefoglalva - fotót viszont egyet sem készítettem, ezeket a pincészet weboldaláról kölcsönöztem.

Szekszárd Cinka-dűlőjében szeretik elnyújtani a dolgokat. Hosszan lopózik a tekintet a Duna völgye felé, messze ereszkednek a tőkék a löszös lankákon, vége-hossza nincs a napsütésnek, hónapokat, de néha éveket érnek a borok amforában, hordóban, kilométeres a lecsengése az itt érlelt rizlingnek, kadarkának, ráadásul még a magánhangzók is különösen viselkednek errefelé…

Évtizedeken át az olcsó, édeskés habzóborokként voltak jelen az üzletek polcain, ezért sokan le is írták. Pedig Emilia-Romagnában mindig is létezett egy másik Lambrusco: száraz, elegáns, a helyi gasztronómia természetes társa. A Lini 910 és néhány hasonló szemléletű borászat kitartó munkájának köszönhetően ez a sokáig háttérbe szorult borstílus ma már a világ legjobb éttermeinek borlapjain is helyet követel magának.