Persze a válasz nagy eséllyel igen, de a kérdés korántsem álnaív. Fontos átgondolni, a kiváló nagyborászatok, pincészetek, szállodák és éttermek mellett mit nyújthatnak a családi pincészetek. Útmutatásért Müller Jánoshoz fordultunk, aki a kezdetek óta jelen van Villány minőségi borkészítésében, családi pincéjével mégis mert „kicsi maradni”. A legdélebbi magyar borvidék az elmúlt időszakban szinte néhány év alatt fejlődött óriásit. Nem is feltétlen boraiban (bár az egymást követő kiváló évjáratokat most már úgy tűnik, hogy hamarosan mindnyájan megtanulhatjuk igazán értékelni), hiszen ezek közt már a kilencvenes évek eleje óta számos kiváló tételt találni minden kategóriában. Nem is a hírnév, a népszerűség, az elismertség tekintetében, hiszen a villányi sok tekintetben az első számú magyar borvidék, és aligha van vörösbort kedvelő ember, akinek ne lenne innen néhány nagy kedvence.

A csokoládé - sok más mellett - a kedvencek menüpontban van nálunk már régóta. Bár talán olyan mélységekig még nem jutottunk el, mint csokiban utazó kolleginánk, de kóstoltunk már kézzel készített bonbonokat dánokat, belgákat, szerbeket, horvátokat, szlovéneket, olaszokat, és még sok náció ítéltetett meg csokibonbon által, de a hazai pályán játszókról sem feledkeztünk meg sosem. A legszűkebb pátriánkban a csokikészítők sora nem volt eleddig túl bőséges, de Tésenyi Andrea - akinek csokiban fejlődését mi is végigkísértük -, azonban jelentős eredményeket ért el már rövid idő alatt is. A kakasos kézműves csoki találkozásáról a Vylyan-borokkal Iványi Emese mesél nekünk.

Időszaki kiállítás nyílt november 9-én a villányi Várostörténeti Múzeumban. A Bor(ász) Sors(ok) című tárlat a borvidék elmúlt 20 évére tekint vissza fotókkal és írásos emlékekkel. Elsősorban a borvidék nagy „öregjei” kaptak helyet a tablókon, de visszatekinthetünk a Villányi Borrend elmúlt húsz évére is, illetve végigtallózhatjuk a Villányban található pincék fotóit is. A kiállítást egy csokor bordallal a BorCanto együttes nyitotta meg Lakner Tamás vezetésével. A kiállítás alapötlete és célja az volt, hogy történelmi tablót állítsanak a villányi borvidék rendszerváltás óta eltelt húsz évének, megörökítve azt a fejlődést, ami ebben az időszakban végbement. A kiállítás azt mutatta be, hogy honnan hova fejlődött a borvidék, példát adva más borvidékek és fiatal borászok számára.