Ha a Villányi borvidékről esik szó társalgás közben, akkor az esetek döntő többségében a hasonló nevű hegység keleti végről szól a fáma, de sokszor elfelejtik az emberek, hogy bizony Villányon kívül is remek adottságú területek sorakoznak a környező lankákon. Ugorjunk át képzeletben a Kopár-dűlő nyugati oldalára, a meddőhányók alatt emelkedik ki a ma is működő kőbánya poraiból Nagyharsány, ahol jelenleg ellentétes irányú tendenciák figyelhetők meg, ugyanis beültetésre váró helyből, felújításra szoruló pincegödrökből egyre több van, ezzel szemben echte nagyharsányi borászból sajnos egyre kevesebb. Három jeles képviselőt mutatunk be közülük alant.

A Kövesföldről jó időben ellátni a Papuk-hegységig. Ha tiszta a levegő, egész élesen kivenni a domborzat részleteit, egész nap szemlélve pedig nyomon követhető, mennyi színárnyalatban pompázik a nap mozgásával. A villányi, és más pincesorok zsivajától és hangulatától távol fogadja ezentúl Malatinszky Csaba a borászat vendégeit.

A hagyományokhoz híven Villánykövesden vette kezdetét a XVII. Európai Bordalfesztivál szeptember 27-én, ahova hagyományosan a kontinens legjobb kórusait hívja meg dr. Lakner Tamás művészeti vezető (a PTE Művészeti Karának nemrég kinevezett dékánja), hogy énekeljenek a bor szeretetéről. Immár a jubileumi huszadik alkalommal. Rögtön fel is kell oldanunk az ellentmondást, a jubileum a külön számozás miatt a világfesztiválokkal együtt kúszik fel 17-ről 20-ra. Tudósítónk az első nap eseményeibe vetette bele magát, a pécsi férfikarral turnézott Villányban.