Nyitás előtt érkeztünk, záráskor távoztunk, de így sem sikerült minden bort végigkóstolnunk a pécsi borbörzén. Az Aranykacsa tradicionális tavaszi borfelvonultatásán tucatnyi pincészet hozta el az új évjáratot és néhány izgalmas, idősebb tételt is. A borvidéket gyakran járjuk, pincészet sem volt ismeretlen, de a borok tekintetében akadtak meglepetések. Volt, akit újrafelfedeztünk, volt, aki váratlan-szokatlan borokkal lepett meg, mások meg hozták a formát és ez sem kevésbé jelentős.

Bő két hónappal ezelőtt gumpoldskircheni cirfandlikat kóstoltunk a borklubban, próbáltuk feltérképezni a sógorok zierfandlerét, ők mire képesek a fajtával. Nem sokkal később Radó Istvánnak köszönhetően közeli ismertséget köthettünk a Radó Pince évjáratos cirfandlijaival, egészen a 2001-es évig visszaröpülve az időben. Valószínűleg egyedülálló a borvidéken egy ilyen borsor prezentálása, ezúton is köszönjük még egyszer a lehetőséget. Összességében a tervezett tizennégy palack helyett tizenkettőt tudtunk megkóstolni, kettő palack esetében (2004-es félszáraz és 2001-es édes) sajnos a dugó nem állta ki az idők próbáját, a többi cirfandli viszont nagyon szépen teljesített.