Az utóbbi esős napokban az általános fehérboros hangulatból visszaváltottam vörösre. Talán a borverseny-szezon is hozta ezt, a legutóbbin, Siklóson néhány chardonnay és irsai olivér után jött pár siller (kettő közülük nekem határozottan bejött), majd két tucat vörös cuvée. Hazaérve elő kellett venni egy vöröset, nem volt mit tenni.

Idén április végén második alkalommal képviselhettük a Pécsi Borozót a zágrábi Wine Gourmet fesztiválon. Tavaly sem hagyott sok kívánni valót maga után a felhozatal és a rendezvény lebonyolítása sem, de ebben az évben egy jó nagy lapáttal még erre is rá tudtak tenni a szervezők. A borok tekintetében nagyon mélyre kell leásnom az emlékeimben, hogy igazán komoly negatív élményt tudjak felidézni, a gourmet vonalon pedig igazi Kánaán várta a látogatókat. Tizenkét olívaolajat kóstoltató stand, kulenek, sonkák, tőkehalkrémek, szarvasgombás ínyencségek, édességek, sajtok, a nyitástól kezdve pedig minden páros órában az ország leghíresebb séfjei készítettek el három fogást, a folyamatot bárki nyomon követhette és persze meg is kóstolhatta a végeredményt. A fő csapásirányunk természetesen a bor mentén haladt, 130 boros kiállító várta a kóstolókat, meg persze rengeteg workshop és mesterkurzus, ez utóbbiakra idő hiányában esélyünk sem volt eljutni. 

Százharmincan vettek részt az utóbbi idők legsikeresebb szekszárdi kóstolóján, ahol Jásdi István és Szepsy István várta a borkedvelőket. Zsúfolásig megtelt a PTE IGYK étterme, ami az est folyamán néha zavaró morajláshoz is vezetett, de aki figyelt, élvezetes estét tölthetett el. Bor és borbeszéd változatossága Szekszárdon.