Minden év vége ilyen, kedvünk támad összegezni. Idén megkértük olvasóinkat, kollégáinkat, idézzék fel legszebb 2011-es élményeiket. Úgyhogy nem ranglisták jönnek, hanem azok az élmények, amelyek számunkra és számotokra is meghatározóak voltak. Éttermek, borok, borászok, rendezvények, borboltok, amiket szerettünk, amiket szeretünk. A kattintás után szubjektív memoár 2011-ről.

Kenszei, wété és szabózé Bussay doktornál. Az eposz második része következik: Szóval az utolsó előtti szürkebarát dugós volt, az utolsó meg nem szürkebarát, hanem tramini, méghozzá 1999-ből. Elsőre amatőr hibának tűnhet összekeverni ezt a két fajtát, de közel sem volt ennyire egyértelmű a képlet. Alaposan közrejátszik egy ennyi idős bornál a kor, aztán a helyi ízek is alaposan felülírják már a fajtát. Szabó Zoli volt az, akinél elindult a rugó, hogy itt bizony fel lett cserélve a sor, és pár perc múlva már mindegyikünk így gondolta, a gazdát is beleértve. A megjelenés már valószerűtlen, abszolút fiatalos, egészen halvány árnyalatok. Illatában elsőre a töppedt jegyek visznek mindent, nagyon gazdag, egészen széles az aromatika. Meglepően friss gyümölcsösség is van, aztán idővel még szélesebbre nyílik, jön egy kis gyógynövény, nagy adag méz, a legvégén pedig beütnek a fűszerek is. Lehengerlő.

A Pécsi borvidék két fiatal borásza mutatkozott be a Nappali Bárban. Szabó Zoltán Hosszúhetényből és Horváth Zoltán – Planina Borház Mohácsról, utóbbi a tamburazenekarát, a Sokadiját is elhozta magával a hangulat felfokozása érdekében. A kóstoló egyben egy kiállítás megnyitója is volt, januárig Tatai Tibor mohácsi grafikusművész (ő felel egyébként a Planina Borház címkéiért is) válogatott munkái lógnak a falakon. Ha az estről le is maradtunk, érdemes benézni, mert a képek a falakon vannak, a két Zoli borai meg fogyasztásra készek.