Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.

Rendhagyó helyszínen vagyunk ma este. A Kalamárisban terítettek nekünk asztalt, ide költözik ugyanis januárban a Radó Vinotéka, a stíl is átalakul vinotéka-borbisztróssá, első fecskének mi vagyunk itt. A borok sorba rakva, rögtönözve persze, Hárs és Csillagvölgy fókuszban, de lesz pár más tétel is, szokás szerint. Fehér a világ ma, pedig a hó is elolvadt. 

Úgy adódott, hogy egy estén három pinot noirt is megkóstoltunk, nem ez volt a fő cél, de ha már egyszer előkerültek, nem jutottak vissza a pince mélyére. Azt mondják, a pinot noir nem szereti a magyar délt, lévén hűvösebb vidékekhez szokott. Viszont a déliek meg szeretik a pinot noirt és folyton-folyvást kísérleteznek vele. Mi meg kóstoljuk rendületlen, mi mást tehetnénk.