A kevésbé ismert borvidékek fedőnéven futó sorozatunk 2018-at záró állomása a Bükk volt. Ki tudta, hogy Miskolcon készülnek borok? Hogy az ország legnagyobb egybefüggő zenit ültetvénye Nyékládházán van? Hogy Bogácson nem csak fürdő, hanem megszámlálhatatlan pince is található? És ezek csupán pár olyan kérdés, amelyekre mindössze három nap alatt kerestük és találtuk meg a választ. Háromfős csapatunk nyolc pincészethez jutott el, vagy a pincészetek jöttek elénk, megkóstoltunk vagy ötven bort és ez alapján mondhatjuk, a rejtett gyöngyszemek sora folytatódik. A Pécsi Borozó 2018. téli számában megjelent körképet most 3 részben mutatjuk meg weben is.

Jó pár éve már annak - egészen ponto­san hat -, hogy útnak eredtünk egy nyári napon. Az úticél Báta volt, a “projekt” pedig, hogy hogy felkutas­suk azokat az értékeket, melyeket érde­mes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Mert bár sokan hiszik, hogy a Szekszárdi borvidék véget ér a vá­ros határában, illetve a környező dombok ölelése után, ez koránt sincs így. A Sárköz peremén, a Szekszárdi borvidék déli részén ugyanis van egy kis ékszerdoboz, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvi­rággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösök­kel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”

Volt pár bor, amiről csak instafotó került fel a világhálóra, de érdemesek lennének arra, hogy bővebben is írjunk róluk. Hét bor került a szűkebb körbe, közös pontjuk azon túl, hogy a saját gyűjteményemből kerültek elő és mindegyiküket decemberben kóstoltam (újra), igazándiból nincs.