Májusi eső aranyat, de a fröccsöző ilyenkor beltérbe kényszerül, persze nem lehet mindig a diófa alatt. A Király utca ilyen időben a legszomorkásabb, mert azt nem vethetjük se turista, se városlakó szemére, hogy nem énekel az esőben, de az éttermek, kávézók is üresek, vagy legalábbis nincsenek tele. Az új fröccsöző helyeknek örülünk, főleg ha a változás szelével érkeznek, és mást hoznak a kínálatba. Fröccsteszt rendhagyó módon kedden, reméljük tegnap senki nem szomjazott, csak helyet adtunk a TOP25-nek.

Nem is kell annyira benne lenni a korban, hogy emlékezzünk, a kispiacnak, a Búza téri piacnak milyen hangulata volt. Biztos jó lesz majd az is, ha épül egy soklakásos társasház a helyén, az illetékes szerv nyilán nem kísérte el nagyapját ide, s így kólát sem ivott, míg az öreg fröccsözött a haverjaival. De mi egy darabig még biztos átélhetjük az élményt a lemenő nap fényében.

Éttermekbe azért nem járunk gyakrabban fröccstesztelni, mert úgy általában (legyen szó folyó, vagy palackos borról) nagyobb haszonszorzóval dolgoznak, mint a kiskocsmák. Ami önmagában nem lenne probléma, ha az ésszerűség határán belül maradnának, s mellé még választékban, minőségben és felszolgálásban is hoznák az arányt. Ez van, a lehúzás faktor (a kávé után) a szesznél érvényesül leginkább. Nincsen ház bora, az olcsó, minden étkezés mellé bátran odatehető, belép kategóriás bor. Ezért annál nagyobb öröm, ha valahol hozzák az elvártat. Nem is az elvártat, annál jóval többet.