Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.

A Borkultúra Szabadegyetem február 15-i rendezvényén bemutatkozott három Mátrai borász, akik a jól megszokott menetrend szerint kóstoltattak, beszélgettek és biztosították a jó hangulatot az Illyés Gyula Kar aulájában. Rövid beszámolónkból pedig az is kiderül miért is olyan különlegesek a Mátrai borvidék borai és borászai.

Volt már szerencsénk egy osztrák zöldveltelini pároshoz, de igazán nem hagytak bennünk mély nyomokat. Igaz, hogy alsó-középkategóriás tételek voltak, most viszont lehetőség nyílt megkóstolni egy magasabbra pozícionált párost zoranka grazi tanulmányútjának jóvoltából. Amíg a többiek szorgalmasan okultak, kollégánk a kávészünetet átértelmezve a helyi Wein & Co kínálatát böngészte át, több érzékszervét is felhasználva hozott haza két tételt. Londonercsecsének amúgy is beígértük a múltkorjában a szebb folytatást.