Múltkor azzal kezdtük, Szentesi József bizonyosan jobban érzi magát a szőlőjében, mint az x + n-ik borkóstolón vagy -bemutatón. Most meg is győződtünk erről: közel négy órát bolyongtunk a nadapi hegyen a szőlőrégésszel, hogy minél élőbb kapcsolatunk lehessen azzal a növénnyel, gyümölccsel és emberrel, aminek és akinek a borát isszuk. Mert ezek az ivások a borivásnak új dimenzióiba vezetnek át. Nem túlzás, nem ámítás – csodák születnek a Meleg-hegyen és csodák Szentesi József pincében is! Bizonyításunk következik újabb öt bor-érvvel.
A november végén megrendezett villányi Franc & Franc fórum délutáni szekciója Toszkánába és a Loire-völgybe kalauzolt bennünket. Két ikonikus borvidék, egy fajta: cabernet franc. Pasi Ketolainen Master of Wine kóstolóval egybekötött előadását hallhattuk a fajta európai helyzetéről.
Gondoltam, gyártok egy kontentet a Pécsi Borozónak, ha már temetni készül saját magát. Ha jól értelmezem, a gyász öt fázisából a harmadik-negyedik határmezsgyéjén járhat a szerző.
Hónapok óta rágódom azon, hogy mi a magyar borújságírás jövője és mindig arra lyukadok ki, hogy nincs remény, előbb vagy utóbb mind megyünk a levesbe. Szerintetek is ennyire rossz a helyzet, vagy csak én nem látom a fától az erdőt?
Idén tizedik alkalommal rendezték meg a Franc & Franc fórumot és kóstolónapot. Az első napon hagyományosan a Pécsi Borozó is jelen volt, a november 21-én tartott, 180 fős rendezvénynek ebben az évben is a villányi Bock Borászat konferenciaterme adott otthont.
Az eddigi talán legnagyobb kékfrankos tematikus tesztet szervezte meg a Cork Croatia portál a héten Zágrábban. Hat országból összesen 68 bor érkezett be, ezek között 22 magyar bor is helyet kapott. A nap végén öt nagy aranyérmet is kiosztott a tízenegy tagú zsűri – nagy örömünkre ezek közül 4 magyar pincészetet ékesít. Mivel az olaszrizling-kékfrankos párosban látom a leginkább Közép-Európát, nem volt kérdés, hogy útra keljek.
A napokban két nagy és ismert (sőt, az egyik világhírű) olasz borvidék is jelentősen és úgy változtatta eredetvédelmi előírásait, hogy azzal reagálni tudjon az amúgy is csökkenő borfogyasztás változó trendjeire.
A Balaton felé autózva megpróbáltam felidézni magamban a legutóbbi alkalmat, amikor a Tagyon Birtokon jártam. Jó pár év eltelt azóta, valamikor közvetlenül a Covid előtt kaptunk meghívást a pincészetet vezető Kartaly Attilától. Élénken élt az emlékezetemben, hogy az ültetvények között elhelyezkedő birtokközpontról pazar kilátás nyílik a tó középső medencéjére, és az itt kóstolt borok is tetszettek. Kíváncsi voltam, mi minden történt itt azóta, milyen irányt vett a borászat koncepciója az elmúlt, ágazati szempontból könnyűnek egyáltalán nem mondható években.
A 2025-ös tokaji évjárat minden szempontból különleges: kevesebbvtermés, de kiemelkedő minőség, karakteres savak és csodás aszúk jellemzik. A Grand Tokaj főborásza, Áts Károly, valamint a Tokaj-Hegyalja Egyetem Mathiász Intézetének igazgatója, Dr. Molnár Péter egyetemi docens közösen értékelték az évet – amely szerintük egyszerre volt kihívásokkal teli és kivételesen értékes.