W. Hollósi Dániel

2008. április 21. hétfőSantiago hala

Andor eszik: Crystal, Pécs

Címkék: Andor eszik, étel, étterem, Pécs

És az öreg Santiago, hirtelen ébredve fel mély álmából, felpattan. Zavartan pislog. De körülötte nem a zöld tenger hullámzik, hanem az unalomig szokott homok. Mire felocsúdik bódultságából, a halászok a csónakja köré sereglenek. Hümmögnek. Santiago kihúzza magát, vénségében büszkén paskolja meg a méretes hal oldalát. Lám-lám. Az esti lakomán pedig majdnem halálra zabálja magát nagy boldogságában.

hirdetés

Az öregséggel Andor érzékeny pontjára tapintottam, miközben Ernest bácsikáját idéztem a kapualjban, ahová az áprilisi eső alól álltunk be. Szorongva figyeljük az eget, mikor unja már el magát, hogy folytatni tudjuk a vacsoravadászatot. Andor indulást javasol, rácáfolva a kora követelte komolyságra, szerencsére a zivatar rövidesen csepergéssé szelídül. Újult erővel a friss levegőtől, farkaséhesen lépdelünk, gondolatban számtalan módon elkészítve Santiago óriáshalát, és az éppen zajló Pécsi Egyetemi Napok rocksertésének kisöccsét.

A Citrom utcát választva alaposan leszűkítettük lehetőségeinket, a Crystal étterem & kávézó, mely nemrégen Biokristály néven futott, szinte kínálja magát. Visszafogott elegancia, a stílusba oltott enyhe mediterrán hangulat otthonos környezetet teremt, brókernek-nem brókernek egyaránt. Felszolgálónk nem is pénzügyi tanácsokkal, de a napi friss ajánlatokkal lát el bennünket, Andor stoppot kiált a málnakrém levesnél (650 Ft). Nyomát sem találjuk a rettegett mirelit íznek, a gyümölcsben fürdést csak fokozza a lime hab, az üvegen keresztül málnabokrokat és citrusligeteket sejtünk.

Felfrissülve a nyarat idéző krémlevestől (Andor látványosan megfiatalodott tőle) hozzuk újra szóba Santiago mennybemenetelét, roston sült tőkehallal adjuk meg a beszélgetés felhangját, mit parmezános-garnélás rizottoval (1950 Ft) körítenek. Szegény öreg halásznak eszébe sem jutott volna minden hajnalban a tengerre evezni, ha a kikötőben ezt kapja ebédre, még úgy is, hogy a feldaraboltságukban szerénykedő garnéla rákok nagyobb figyelemért sztrájkolnak. A hal magától omlik el a nyelvünkön, a rizottó magában is megállná a helyét a tányéron.

A kíváncsiság rendelteti velünk a gondosan és magabiztosan összeállított étlapról a sertésszeletet parasztsonkával, edamival töltve, hasábburgonyával körítve (1600 Ft). Elégedetten nyugtázzuk, hogy az általában sportszerűen unalmasra és egyformára készített fogásba a Crystalban izgalmat szoktak belesütni. A paprikában megforgatott burgonya nem egyedi, de nem is elterjedt újraértelmezése a gyorséttermekből elterjedt féltestvérnek, a sült a tanúja a hagyomány és a kísérletezés sikeres frigyének.

Santiago történetét illetően végül a döntetlenben egyezünk ki Andorral, minden bizonnyal Ernest bácsi csak emléket akart állítani az asztalára ebédet biztosító halászok keserű életének. Végül csak a Lazzarin kávé (220 Ft) lóg ki a Crystal körültekintően felépített és hatásos összhangjából, mert bár tisztességes iparos munka, az elfogyasztott ételek után Illy-re, de legalább Lamborghini-re készültünk fel.  Andor azonban hamar túlteszi magát rajta, és elégedetten fütyörészve kavicsokat kezd dobálni a szökőkútba.