Az osztrák cirfandlik után halászlevet készített drága Dusán barátunk a szerdai borklubban (bajait/mohácsit/bezdánit) - a borokat illetően meg csak annyi volt a kikötés, hogy mindenki hozzon egy palackkal abból, ami szerinte a leginkább passzol a halléhez. A spektrum nagyon széles volt, és akadtak meglepetések bőségesen. Dusán halászleve parádésra sikeredett, belsőséggel, ponty és harcsa fejekkel, ahogy illik. Meg sem álltunk négy tányérig mz kollégával, mellé persze folyamatosan töltötték a borokat, muszáj volt kideríteni, hogy melyik fajta teljesít a legjobban. Jegyzetelésre nem sok idő jutott, így távirati stílusban, nagy körvonalakban és a fő benyomásokat összefoglalva tudunk tudósítani az eseményről.

A Pécsi Borvidék és a cirfandli elválaszthatatlanok egymástól, az országban másutt nem is találunk cirfandli szőlőt (sajnos már Pécs környékén sem túl sokat…). A világban is nagyon ritka ez a szőlőfajta, egy kisebb szlovéniai területet leszámítva csak Ausztriában találkozhatunk vele. Bécstől mintegy 20 km-re fekszik Gumpoldskirchen, a település határában találhatóak a legnagyobb cirfandli (zierfandler) ültetvények. A kétezres évek elejéig volt is együttműködés a két település, a két borvidék között, évről-évre megrendezésre került egy nemzetközi cirfandli verseny is. Sajnos ez a kezdeményezés elhalt, mindenképpen érdemes lenne életre kelteni a kapcsolatot, és a cirfandlik megmérettetését is. 

Mit taníthat két olaszországi borvidék Villánynak? – tette fel magának a kérdést 2011 őszén a siklósi Riczu–Stier Pincészet stábja, a választ a legmegfelelőbb helyeken kutatva. Háromnapos programjuk úticéljának Dél-Tirolt és Toszkánát szemelték ki, a kirándulásra pedig a pincészet munkatársain kívül néhány partnerüket, köztük a Pécsi Borozót is invitálták.