Kérem Várjon!
Cikkek
Halra bort
Partnerkereső halászlé
kenszei
2012 február 15.

Az osztrák cirfandlik után halászlevet készített drága Dusán barátunk a szerdai borklubban (bajait/mohácsit/bezdánit) - a borokat illetően meg csak annyi volt a kikötés, hogy mindenki hozzon egy palackkal abból, ami szerinte a leginkább passzol a halléhez. A spektrum nagyon széles volt, és akadtak meglepetések bőségesen. Dusán halászleve parádésra sikeredett, belsőséggel, ponty és harcsa fejekkel, ahogy illik. Meg sem álltunk négy tányérig mz kollégával, mellé persze folyamatosan töltötték a borokat, muszáj volt kideríteni, hogy melyik fajta teljesít a legjobban. Jegyzetelésre nem sok idő jutott, így távirati stílusban, nagy körvonalakban és a fő benyomásokat összefoglalva tudunk tudósítani az eseményről.

Az első hármast a sorrendet felrúgva vörössel kezdtük, Szabó Zoltán 2010-es Cabernet Sauvignon-ja egyébként a halászlé mellé is jó választás, de magában is egy kitűnő ivóbor, sok-sok fűszerrel, nagy társaságot kíván. Rögtön öblítettünk a Pécsi Püspöki Pince 2011-es juhfark-királyleányka házasításával, tisztán és fröccsben is kitűnő ital, visszafogott illatossággal, jó savakkal. Itt már nagyon vártuk a halacskákat. Erre még alaposan rátett egy lapáttal a Chateau Kajmánd 2010-es Rajnai Rizlingje, szép fajtajelleges bor, erőteljes savakkal, én fröccsben ittam belőle többet, kitűnő gyomrot készített elő. Ekkor már türelmetlenül vártuk a halacskákat.

Az első néhány kanál mellé jött egy illatos bor, Bakonyi Péter 2011-es Csavargója, királyleányka és hárslevelű (Egy időpontban szüretelve!) házasítása. Én szkeptikus voltam, szerintem nem is illett tökéletesen a bor az étel mellé, de sokkal jobban teljesített az általam vártnál. Szén-dioxid, harsány illatok, jó savak, a bor kitűnő, de nem halászlé mellé választanám. Tartálymintaként érkezett a siklósi Grócz Pince 2011-es olaszrizlingje, nekem ez a fajta volt a titkos favoritom, de sajnos csak ez az egy tétel érkezett belőle. Ez az olasz gyönyörű már most is, kései jegyek, nagy test, nagyon komoly szerkezet, de pont emiatt fölé is nőtt az ételnek, eltakarta az ízeit. Nagyon szép bor, de ide túl sok. Szabó Zoltán 2010 Szőke Cabernet-je (fehér cabernet sauvignon) már igazán közel járt a harmóniához, visszafogott illatosságával, kellemes fűszerével és jó savaival prímán kísérte az ételt, egyedül a kissé krémes lecsengés keltett pici disszonanciát.

Két rosé is érkezett, de ez a ma szinte mindenhez ajánlható, divatos bortípus nem teljesített jól. Sem Müller János 2011-es Villányi Kékfrankos Rosé-ja, sem Andreas Ebner 2011-es Merlot Rosé-ja nem győzött meg igazán, nagyon gyümölcsösek és ressek voltak, ezek erények egy rosé esetében, de a halászlével nem tudtak együtt megszólalni. Mindkét rosé nagyon szép (a Müller talán egy szinttel jobban teljesített), de nem működtek a hallével.

(Itt most jönnie kellene az általam választott sillernek, ami egyébként a világ legjobb halászlé-bora, de sajnos nem sikerült időben beszereznem.)

Mészáros Pál 2010-es Kadarkája annál inkább. Becsülendő tétel ez egyébként is, 2010-ből iható kadarkát letölteni nem volt éppen egyszerű feladat. Az évjárathoz hűen vékony anyag ez is, de megvan benne a kadarkás fűszercsokor, nem bántóak a savai, alacsony az alkoholja, szóval pont ide való, szépen működött együtt a harmadik tányér halászlével. Magában is szívesen innánk, ilyen étel mellett meg pillanatok alatt elfogy.

Két Márton napra készült újbor következett, Heimann Idei 2011 (zweigelt-portugieser) és Bodri Gúnár 2011 (kékfrankos-portugieser). Alapvetően mindkettő jól működött, szépen kísérték az étket, az Idei valahogy fűszeresebbnek, élénkebb savúnak hatott, emiatt az újborok közül őt választanám, a Gúnár egy kicsit kevesebb volt az erőteljes ízek mellé.

Az újborokat öt portugieser követte, és egyet leszámítva mindegyik tökéletesen passzolt az utolsó tányérokhoz, belsőséghez, a halfejek húsrészeinek csócsálásához. Az első négy sorrendjét nehéz lenne megállapítani, maradjunk a kóstolási sorrendnél. Tehát Günzer Zoltán 2011-es Portugiesere, Szemes József 2011-es Portugiesere, Müller János 2011-es Portugiesere és Lelovits Tamás 2011-es Portugiesere is kivétel nélkül gyönyörűen teljesített, nagyszerűen kísért, néha kicsit inkább vezetett. Nagy élmény volt sorban egymás után kortyolni őket a halászlé mellé, és tényleg kivétel nélkül bátran ajánlható mindegyikük. De nem csak étel mellé, ezek a portugieserek egytől-egyik nagyszerű borok, elérhető áron. Örömteli ez most, amikor egy hét alatt komoly csorba esett a portugieser néven. Az Agancsos Pince 2011-es Portugiesere a hallé mellé nem szólt ekkorát, kissé túlságosan is túlérettes, kissé parfümös arcát mutatta, de mindenképpen meg fogjuk kóstolni szólóban is, addig nem alkotnánk róla komolyabb véleményt.

(Annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy Dusán barátunk abszolút győztese a Lelovits oportó volt.)

A legutolsó kanalaknál érkezett még két vörösbor. Az első egy Fritsch Villányi Syrah 2006-ból, ennek egyrészt nem volt teljesen tiszta az illata, másrészt az eléggé erőteljes barrique jegyek miatt nem is jött be paprikás hallé mellé. Zárásként pedig a Domaine Edegger Badacsonyi Georg-ja (cabernet sauvignon-merlot) érkezett 2009-ből. Inkább már levezetésnek, mint az étel mellé, de saját tapasztalatok alapján nem is teljesített rosszul, inkább a túl nagy testével akadtak problémák, halhoz azért túlságosan is erőteljes, de egyébként szép bor.

Én személy szerint egy príma sillert, kadarkát, oportót vagy egy megfelelően könnyed cabernet sauvignont (na, ebből bizony kevés van) választanék, de az olaszrizlinget is bátran merném ajánlani. De ami talán a legfontosabb, hogy merjünk kísérletezni, újítani. Maximum bekészítünk egy tuti biztos tételt is, abból bajunk nem lehet!

Legolvasottabb
Legfrissebb