Két hét múlva újra itt a Budapest Borfesztivál, ráadásul nem is akármilyen, hanem épp a 30. a sorban. Hogy kinek mit jelent ez az esemény, azt persze nem tudhatom, számomra valahogy összefonódott a bor iránti érdeklődésem szárnybontogatásaival. Kellemes élmények kötnek hozzá, így természetes, hogy ott leszek szeptember 23-26. között a Budavári Palota teraszain. A tegnapi sajtótájékoztatón sok szépet és érdekeset hallhattunk a rendezvényről, az elmúlt évekről, a tanulásról és a tapasztalatokról, amelyet az egyre nagyobb fesztivál szervezői, kiállítói és látogatói is megélhettek, persze mind máshogyan.

Minden évben megszólalnak a vészharangok a Budavári Borfesztivál felett, hogy idejétmúlt, hogy nem lesznek, hogy se kiállító, se nép, hogy megint esni fog, hogy nem is éri meg. És bár minden részében van valami legalábbis részleges igazság, minden évben elzarándokolok jómagam is, ha legalább egy fél napra is, megmártózni a borfeszt tengerében és legalább egyszer lepillantani a Várból a Dunára, borospohárral a kézben.