A ma már hagyománynak számító eseményre első alkalommal látogattam el, de biztos, hogy nem utoljára. A pécsi Filter JegyBárban betöltött bártenderi pozícióm és a főszereplő égetett szesz iránti szeretetem is hozzájárult, hogy még inkább elmerüljek ebben a világban. A két napot felölelő rendezvény a budapesti Corinthia Hotelben kapott helyet, ahol minden idelátogató egy olyan ízorgiának lehetett részese, ami nem csak a szeszeket foglalta magába. Képviseltették magukat a kávé és a magyar konyhaművészet avatott művelői és szerelmesei is.

A szombati napot a Budapest Highlanders Pipe Band nyitotta meg, egész teret betöltő skót dudás előadásukkal, aminek jóvoltából rögtön kedvet kaptál, hogy kezdésnek elfogyassz egy minőségi skót whiskyt, legyen szó egy nehezebb, de füstös ízvilágú Ardbegről, vagy egy könnyedebb Naked Grouseról, akár magában, akár sourként fogyasztva.

Lehetne sorolni egész oldalokon keresztül a jobbnál-jobb skót párlatokat, de nem mehetünk el szó nélkül az amerikai spiritek mellett sem, amelyek szintén nagy számban képviseltetve voltak a rendezvényen, amelyek közül kiemelném a Buffalo Trace – Kentucky Straight Bourbon whiskyt. Ez a szesz azért is kell, hogy említést kapjon, hiszen a helyszínen megrendezésre kerülő koktélversenynek a kötelező hozzávalója volt, amit aztán a versenyzők különböző, néhol meghökkentő alapanyagokkal párosítottak, mint például házi húsleves, muskátli kivonat vagy camembert fúzió. Mindezek mellett olyan különlegességeket is lehetett kóstolni, mint a tajvani Kavalan whisky, vagy a hazai agárdi vagy gemenci gabonapárlat.

Igaz, hogy a sztárok a whiskyk voltak, de számos egyéb szeszt is lehetett kóstolni, amelyek közül kötelező megemlíteni, az ezen a rendezvényen debütáló venezuelai Canaima Gint, amit az érintetlen esőerdők gyermekeként mutattak be. Ennél a spiritnél nem csak az ízvilág, hanem maga a történet is figyelemreméltó. A helyi törzsek közreműködésével válogatott, helyi gyümölcsök alkotják a gerincét, amelyek nagy része nem is ismert az európai piacon. Viszont még ennél is különlegesebbé teszi, hogy a gin profitjának 10%-át a helyi közösségek támogatására fordítják civil szervezetek közreműködésével. Ebből következően nem csak ritka és különleges ízvilága, hanem a jó ügy érdekében is érdemes esélyt adni neki akár tisztán, akár gin tonicként.

Ahogy már korábban is említettem a kávé és a konyhaművészet hazai képviselői is tiszteletüket tették a rendezvényen. A napi koffein bevitelünkről a szekszárdi Kávé Háza gondoskodott. Ennek külön örültem, hiszen az egykor számomra otthon adó, dél-dunántúli város igazi gyöngyszeme. Hozzáértésük, szakértelmük megérdemelté tette részvételüket az eseményen.

Étel területen a Babka, valamint a Miele volt jelen, amelyek közül nekem az utóbbihoz volt szerencsém. Kis Sándor séf két különleges fogással készült a showra. Az egyik a nagy közönség kedvenc, a konfitált kacsa polentával és erdei gomba mártással, ami után az ember tíz ujját is megnyalja, szóval nem hiába örök favorit. A másik ajánlattal most találkozott először a vendégsereg, ami egy különleges rozmaringos mangalica kolbászt foglalt magába hajdinával és sült paprika krémmel.

Mára ez a rendezvény hagyománnyá vált Magyarországon, és mindenkinek, legyen az bártender, whisky szakértő, vagy akár kedvelő, akinek a vitrinben megtalálható pár prémium ital, vagy laikus, aki még csak most ismerkedik az égetett párlatok világával, ajánlom a meglátogatását. Persze, azok, akik rumokat (pl. Diplomatico), gineket (pl. Bobby’s), vagy egyéb italokat, akár koktélokat szeretnének kóstolni, számukra is igazi kincsesbánya ez a show.

De mindenkire vonatkozik, hogy a résztvevők garantáltan gazdagabbak lesznek egy élménnyel, és egy igazi ízorgiával.