A Pannon Borbolt által szervezett, ezúttal a pécsi Kalamárisban megtartott keddi kóstolónk szokás szerint rendhagyó módon szerveződött, csütörtökre. De így összejött a csapat (a másutt kóstoló, ám annál gyakrabban emlegetett SzabóZé kivételével) és már január másodikán harmincegy borral indítottuk az új esztendőt. Soha rosszabb évindítást, soha rosszabb keddi kóstolót.

Amikor nagyszerű borokról beszélgetünk, a „terroir” szó szinte mindig előkerül. Újságírók is gyakran alkalmazzák, hogy bizonyos borok minőségét és egyediségét megmagyarázzák. A szőlészek ezzel a fogalommal próbálják felértékelni szőlőiket, a borászok így különböztetik meg boraikat versenytársaikétól, a kereskedők pedig a borok iránti keresletet és a vételárat igyekeznek erre hivatkozva növelni. Sajnos azonban a szó sokszor szerepel a borok hátcímkéjén úgy, hogy a borkészítés során a fogalom jelentésére nem figyeltek oda. A terroir ma egy divatszó! Bár a kifejezés francia eredetű, hosszú története során globális fogalommá vált, követve azt a világtrendet, ami az egyedi és különleges termékeket részesíti előnyben.

Decemberben utolsó alkalmához érkezett a szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetem rendezvénysorozata. A közelgő ünnepre való tekintettel természetesen karácsonyi ételek és hozzáillő borok kerültek terítékre. A karácsonyi menüt a Gastro Artist Pécsi Férfi Főzőegylet prezentálta, míg a borokat Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője válogatta az egyes fogásokhoz.