A napokban két nagy és ismert (sőt, az egyik világhírű) olasz borvidék is jelentősen és úgy változtatta eredetvédelmi előírásait, hogy azzal reagálni tudjon az amúgy is csökkenő borfogyasztás változó trendjeire.

A Balaton felé autózva megpróbáltam felidézni magamban a legutóbbi alkalmat, amikor a Tagyon Birtokon jártam. Jó pár év eltelt azóta, valamikor közvetlenül a Covid előtt kaptunk meghívást a pincészetet vezető Kartaly Attilától. Élénken élt az emlékezetemben, hogy az ültetvények között elhelyezkedő birtokközpontról pazar kilátás nyílik a tó középső medencéjére, és az itt kóstolt borok is tetszettek. Kíváncsi voltam, mi minden történt itt azóta, milyen irányt vett a borászat koncepciója az elmúlt, ágazati szempontból könnyűnek egyáltalán nem mondható években. 

10 éve még úgy tanították, hogy a borászkodás az északi féltekén nagyjából a 30-50. szélességi körök között képzelhető el. Manapság már a 30-as megkérdőjeleződött (és inkább 35-öt mondunk), az 50-es pedig egyértelműen 55-ig kitolódott. Ugyanakkor ez a szám is megdőlni látszik.