Váncsodi kollégánk a böjt egyre mélyebb bugyraiba utazott el, nem is először, hiszen a negyven napos kihívást már többedszer teljesíti. Még a borkóstolóinra se jár, igyekszünk hát úgy igazítani, hogy a nagyobb rendezvények már Húsvét utánra kerüljenek. Portugieserezni már jön ő is, de addig retrospektíve olvassunk bele a böjti naplójába.

Húsvét hétfő lévén nem gondolunk másra, mint arra a szép hagyományra, amikor hideg kútvízzel teli vödrökkel locsolhatjuk meg a lányokat, akiknek pontosan délig némán vagy visongva, de el kell viselniük ezt, sőt, piros tojással kell jutalmazniuk a locsolókat. A locsolkodás magyar hagyomány, ahogy a rozéfröccs is az, erre a hétfőre ezt javasoljuk, a sok sonka után pont jólesik majd.

Az úgy kezdődött, hogy volt három graševina. Beterveztük őket, majd kaptunk innen-onnan még kettőt, ráadásul a pincében is akadt még egy, kiegészítésképpen. Hat olasz már egy komoly sor. És az ársznobizmust félretéve a többségük nem a felső polcokról való, van itt bor ötszázért, persze lesz ötezerért is. Ami igazán érdekelt bennünket, hogy három ország olaszai mit mutatnak, milyen rokonságot, különbséget, árban hol tartanak, minőségben merre járnak, ilyenek. A hétvégi sonkához is ajánljuk a mi kis rizlingünket, ha nem is ezeket, de bontsanak bátran egy olaszt Húsvétra!