A talán legismertebb osztrák borvidék, Wachau után a talán legtörténelmibb, Rust is megalkotta a saját DAC rendszerét, emelve ezzel a ruszti szőlőtermesztés patináját. A 2020. október 9. óta életbe lépett változások révén egyben megalkották az első olyan DAC területet, ahol a DAC minősítést csak az édes borokra lehet megadni. Ezzel párhuzamosan, elismerve a „másik” oldal, a Fertő keleti partja szőlészeit is, a Neusiedlersee DAC rendszert az édes borok kategorizálásával bővítették.
A 16. DAC neve Ruster Ausbruch DAC, azaz kb. Ruszti Aszú DAC. A szűk, a település nevét tartalmazó elnevezésből kiviláglik, hogy ez csak Rust közigazgatási területére vonatkozik (tehát a szomszédok, Oggau – Oka, Mörbisch – Fertőmeggyes és Schützen – Sérc sincs már benne). A ruszti közigazgatási területen termett engedélyezett fajtákból lehet előállítani ezt a kategóriát. Fontos, hogy a szőlőtőkék mellett a bor előállításának és letöltésének is Rust közigazgatási határin belül kell megtörténnie.
A szőlőminőségről: csak botrytises, kézzel szedett és kézzel külön válogatott szőlőből készülhet. A minimális mustfok a 30 KMV-t (klosterneuburgi mustfok) el kell érje.
A bora az osztrák bortörvényben előírt Trockenbeerenauslese kategóriának megfelelő kell, legyen, ekkor lehet ezt a címet viselni.
A bort a szüretet követő év április elseje után lehet forgalomba hozni.
A Ruster Ausbruch DAC elnevezésnek a címkéken szerepelnie kell, kisebb betűnagysággal továbbra is szerepelhet a dűlőnév, a fajta neve, vagy éppen a bor fantázianeve. A Burgenland kitételnek is szerepelnie kell. Az Ausbruch kiemelése céljából (és, mert a minőség csak Trockenbeerenauslese lehet) a többi, hagyományos borfajta jelölést tilos felvinni a címkére, különösen a Kabinett és a Spätlese tiltottak.
Ezzel párhuzamosan nem is egy, hanem két módosítást is végrehajtanak. Az egyiket a Leithaberg DAC-ben (ez még nincs átvezetve), ezek szerint a Rustban készült száraz kékfrankosokra, zöld veltelinikre, pinot blanc-okra, chardonnya-kra és neuburgerekre igaz lesz, hogy amennyiben megfelelnek a fajta jegyeinek, továbbra is a Leithaberg DAC névvel kell forgalomba hozni.
A másik, és „édesboros” változás a Neusiedlersee DAC-ot érinti.
Itt bekerült két édes bor kategória a képbe:
Apetlon (Mosonbánfalva), Illmitz (Ilmic) és Podersdorf (Pátfalu) számára engedélyezett a Neusiedlersee DAC használatán felül ebben a két kategóriában a Seewinkel kifejezés mint származási hely hivatalos használata.
Amúgy a DAC Reserve a száraz borok tekintetében is értelmezett. Ez a Zweigeltre vonatkozik csak, ezt a címet azok a Zweigeltek érdemelhetik ki, amelyek csak fahordóban érlelődtek, legalább 13%-os az alkohol tartalmuk, a szüret utáni második év február elseje után kerülnek piacra. Dűlőnév szerepelhet, viszont a fajta nevének nem kell, ezzel is erősítve azt a tényt, hogy, ha eztán Neusiedlersee DAC Reserve-t fogyasztunk, az csakis zweigelt lehet.
Mivel Ruszt/Rust a magyar (bor)történelemnek is meghatározó városa/szőlőtermő vidéke (függetlenül attól, hogy itt mindig alapvetően németajkú lakosság élt), egy kicsit foglaljuk is össze, hol járunk.
Ha több, mint másfél évszázaddal ezelőtt jártunk volna arra, akkor ezt tudhatnánk:
„szőlőhegye 6565 kapás, (20 kapa tesz 1 holdat), s az itt termett bor a tokaji és ménesi után legnemesebb magyar-bornak tartatik; mire sokat tesz a szőlőhegy fekvése, melly egészen a Fertő tavára dül; s az uralkodó szőlőfaj, melly itt is mint Sopronban a Fagyos, ném. Zapfner; s szorgalmas mivelés és a késői szüret, melly Ruszton is mint a Hegyalján igen későn, és nagy ovatossággal tartatik. A szőlőtőkék nem állnak ugyan látszó rendben, hanem még is három szögben, mert itt a szőlő nem metszetik csapra mint Balaton mellékén, hanem egy szál vessző meghagyatván ez végével a földbe bujtatik és igy mind a tőke, mind a meghajtott vessző, mind pedig a földből kiálló vége terem. Ezen porbujtás szüret után kidobatik. Az illy müvelés sok napszámba kerülvén, igen költséges.”
Fényes Elek 1851-es „Magyarország geographiai szótára (…)” című művéből a Rusztra vonatkozó idézet. A leírás más részeiből megtudhatjuk azt is, hogy akkor 1200 lakosa volt, majdnem mind német, az 1910-es, utolsó magyarországi népszámláláskor is az 1535 lakosából 1290 német (osztrák) és 218 magyar. Manapság pedig (2015-ös állapot) alig kétezer állandó lakos (kb 50 magyar), amit azonban közel 800 ideiglenes lakcímmel rendelkező egészít ki – mutatva a turizmus szinte brutális felfutását a városban és a térségében.
Ide ugyanis bármikor érkezik/érkezhet az ember, szinte mindig főszezoni jellegű sürgés-forgást talál. És mindenhol megtalálja a hordóformába ágyazott koronás R betűt is, amelynek „hordását” 1524-ben engedélyezte Habsburg Mária királyné, tragikus sorsú II. Lajos királyunk felesége a városnak, a város borászainak. Rendkívül büszkék a (Kismartonnal együtt) továbbvitt egykori szabad királyi városi rangra, amelynek révén ezzel az alig 2000 lakossal a legkisebb önálló közigazgatási egysége (politischer Bezirk) Ausztriának. Hogy ez mekkora érdem, hogy a jogfolytonosság megmaradt, az is mutatja, hogy a jelenlegi szabályozás alapján egy hasonló önálló közigazgatási jogú (azaz, a tartománytól független, régi magyar közigazgatási elnevezéssel, törvényhatósági jogú) város alapvető lakosságszám kritériuma a 20 ezer lakos. Eisenstadt-Kismarton és Ruszt mellett mindössze egyetlen olyan város található, amely a korábbi ilyetén jogait tovább örökítve, a minimális lakosságszám alatt található, az összesen 15 érintett városból.
1681. óta szabad királyi város, ez a dátum és 1524 között történt egy s más, nekünk bor oldaláról talán a legérzékletesebb az első megváltás, 1649-ben még az Eszterházyaktól váltották meg magukat 60 ezer aranyforintért és kb. 29 ezer liter (pontosabban 500 hordó) aszúborért cserébe. 1681-ben ugyanez volt a tét. Az 500 hordó (Eimer, azaz akó, osztrák akóként 1 Eimer kb. 56,5 l) kb. 29 ezer liter(aszú)bor volt a szabad királyi város rang ára, a 60 ezer aranyforint mellett.
És mi a helyzet az aranyforinttal? Ez a 17. században a rajnai forint, ami helyett a valóságban már a krajcárt használták, ami ezüstpénz volt, és 60 ilyen ért egy forintot. Az 1754-es pénzreform, amely a konvenciós tallért vezeti be, és amely 2 (rajnai) forintot (vagy guldent) ért, a meghatározás szerint mintegy 23,3 gramm színezüstöt tartalmazott. A 60 ezer aranyforint tehát 30 ezer konvenciós tallérnak felelt meg, amely 23,3*30 000=700 kg színezüstöt jelentett…
A kiváltságok érdekes módon pont a Monarchiabéli magyar közigazgatási reformmal vesztek el, 1876-ban, akkor Ruszt a szabad királyi státuszt nem folytathatta tövényhatósági jogú városként, hanem Sopron vármegye (egyik) rendezett tanácsú városa volt (egyébként a ma tartományi székhely Kismartonnal együtt).
A Fényes Elek idézetből feltűnik még egy szőlőfajta név és egy területi mérték is. A Zapfner, azaz a Furmint volt akkor a vidéken a legelterjedtebb, ma ebből mintegy 40 ha van, de újra növekszik – a borászok tudják, hogy itt is éppoly kiváló fajta mint Tokajban.
A 6565 kapás terület pedig ma is megvan: a legújabb DAC besorolás (a Leithaberg DAC-be továbbra is tartozó száraz borokkal együtt) jelenleg 412 ha területen terjeszkedik el.
Szép szám, ez egy város(ka) közigazgatási területén.
Nem csoda, hogy komoly turizmus (is) épült rá, és egész évben nyüzsög, ahogy fentebb írtam.
(Pénteken folytatjuk...)