Kérem Várjon!
Cikkek
Kövesföldet mindenkinek
Malatinszky Csaba, Villány/Siklós
Mester Zoltán
2013 október 15.

A Kövesföldről jó időben ellátni a Papuk-hegységig. Ha tiszta a levegő, egész élesen kivenni a domborzat részleteit, egész nap szemlélve pedig nyomon követhető, mennyi színárnyalatban pompázik a nap mozgásával. A villányi, és más pincesorok zsivajától és hangulatától távol fogadja ezentúl Malatinszky Csaba a borászat vendégeit.

Bensőséges, nyugodtabb, családiasabb környezetben alakították ki az új kóstolóhelyiséget a Kövesföldön, a cabernet franc ültetvények felett. Mint a borász fogalmaz, a saját életére jellemző szabadságot, függetlenséget szeretné itt megosztani a látogatókkal.

Az egykori présházat természetes módon újították fel: megerősítették a gerendákat, ahol szükségesnek látták, szabaddá tették a régi tégla, terméskő falakat. A 150 éves, néhol hat méter mélyen fekvő pincét kiboltozták, vinotékát alakítanak majd itt ki. Az épület előtt szabadtéri rendezvénytér készül, amely rossz idő esetén sátorral fedhető. Vendégeket bejelentkezésre fogadnak majd, akik gasztronómiai élményeiről az épület szívének számító modern, letisztult, mégis tradicionális konyha gondoskodik Marton István, és a pécsi Étkezőből átigazolt Krusóczki Tamás közreműködésével.

Akár a közös főzés sem lesz akadály, míg a pincészet munkatársai a kertből, vagy a zömmel helyi termelőktől beszerzett magas minőségű alapanyagokból készített szezonális-regionális ételekkel készülnek.

Jelenleg 30 hektáros szőlőterületet műveltek, az újratelepítések miatt ennél néhány hektárral kevesebb területről szüreteltek. Tervezitek növelni az ültetvényt, fejleszteni a pincetechnológiát?

Nincs fent a kívánságlistámon újabb terület vásárlása. Sokféle bort készítek, széles a szortiment, minden új parcella csak újabb borokat jelentene. Technológiát tekintve régóta úgy működünk, ahogy azt mindig is elképzeltem, csak a legszükségesebb elemek vannak jelen. A feldolgozón lenne mit bővíteni, itt kényelmesen húsz hektár termését lehetne feldolgozni, szüret idején ezért nagyon jól kell szervezni, hogy rendben menjenek a dolgok. A mostani beruházás nem érintette a borászatot és a borkészítést, a korábbi nagyobb ívű fejlesztések helyett jelenleg más léptékben gondolkodtunk.

Négy éve a Pécsi Borozó is beszámolt róla, hogy jelentős fejlesztésekre készültök: nemcsak borászati, de építészeti szempontból is modern feldolgozó, látványpince és szálloda létrehozását terveztétek. Akkor még kisebb csúszásról beszéltél, de a beruházás végül nem valósult meg.

A gazdasági visszaesés közbeszólt, jelentősen megváltoztak a pénzügyi feltételek és a lehetőségek, ezért abban a helyzetben úgy döntöttem, nem vágok bele. Vannak pillanatok az ember életében, hogy szerényebbre kell venni a terveket. Amikor elengedtem, először nagyon fájlaltam, de visszanézve szerencse, hogy így történt.

Mit tettél volna, ha olyan döntésekre kényszerülsz, ami a megkezdett úthoz képest befolyásolhatta volna a pincészet életét, természetes fejlődését?

 Nem szerencsés, ha a borkészítést pusztán gazdasági érdekekkel motiválják. Egy szűk mozgásterű gazdaságban fennállt volna a veszély, hogy én is erre a sorsra jutok. El sem tudom képzelni. A világban éppen elég borgyár működik, ahol boritalokat készítenek, és az egyetlen szempont a piaci igények kielégítése. Nekem nem ez az utam. Nem biztos, hogy ez a legjobb út, de ez az enyém, amit tudatosan vállalok. Talán lehet ez példa is, hogy Magyarországon is működőképes ez a modell.

Ha egy most induló fiatal kérne tőled útmutatás, mit mondanál neki?

Mindenekelőtt, mielőtt bármit tenne, az ideának, amit el szeretne érni, már meg kellett születnie. Azután már adott az út, a célig egyenesen. Én tudtam, hogy fekvés, talaj, művelési mód, stb. szempontjából milyen területet keresek, és két évig kerestem is, amíg a Kövesföldre rá nem találtam. A borászat egyik titka, hogy mindig mindent jó időben, nagyon pontosan kell megtenni. Az érzékeknek itt jól kell összejátszaniuk. Szükséges még a tudatosság, a tiszta gondolat, amit soha nem nélkülözhetünk, hogy sikerüljön az agrártermékből, a szőlőből bort, azaz kultúrcikket varázsolni.

Egy konkrét példa?

Kizártnak tartom például, hogy ezt gépek által kellene elérni. Minél több a gép, annál kevesebb a személyesség, pedig utóbbiakért, egy borért, egy ételért utazunk sok-sok kilométert és órát. Pusztán az élményért. A vak intuitív borkészítésben nem hiszek, a készségszintű szakmai tudás alkalmazása azonban elengedhetetlen.

A Kúria borain az egyediséget lépten-nyomon tetten érni. Közben a bor egyediség egyik jelképének számító terroir borkészítésének is Te vagy az egyik hazai szószólója.

Sokan igyekeznek marketing előnyt kovácsolni a terroir szóból, és sokak számára mindig is egy kikezdhetetlen fétis lesz, pedig az értelmezése és jelentősége jóval árnyaltabb. A terület önmagában nem elégséges érték, adottságainak a borban történő megjelenítéséhez a teremtő ember intelligenciája szükséges. Számomra a terroir mindig magában foglalja azt is, hogy az adott periódusban mire vagyok képes, személyiségem pillanat-lenyomata. Szükséges a felismerés, csak önmagunk lehetünk, nincs más választásunk, be kell járnunk a saját utunkat. Vállalom önmagam, nyugodt szívvel, jó lelkiismerettel teszem a dolgomat.

Több mint húsz éve készítesz bort, 1997 óta csak saját szőlőből. Mi változott benned az első évekhez képest?

Régebben inkább több egós megnyilvánulással készítettem boraimat, ezt a hozzáállást valószínűleg érezni is lehetett. Az önállóság és a határozottság mellett a szakmai alázat erősödött bennem, és a felismerés, hogy a saját ritmusom és döntéseim szerint kell dolgoznom, nem pedig a külvilág nyomására. Az önmegvalósítás nem verseny, amióta ezt tudatosult bennem, sokkal nyugodtabb vagyok. A folyamattal elsősorban együtt kell élni, nem beavatkozni, és ha itt az ideje, kell tudni elengedni a bicikli kormányát. Csak a cél nem változott: nagy szenvedéllyel a lehető legjobb bort készíteni.

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb