Kérem Várjon!
Cikkek
Menjek vagy ne menjek?
Kincses Baranya Budapesten
palack
2009 március 20.

Kincses Baranya bemutatkozott Budapesten, mi sajnos nem voltunk ott, kóstolt viszont lassan már állandónak mondható külmunkatársunk, kiküldött budapesti emberünk: Palack kolléga. Az alábbiakban az ő élményeit osztjuk meg olvasóinkkal. 

Egyre többet hallok, olvasok Pécs környéki pincékről, borokról. Szép lassan feltűnt az el-kellene-menni-oda térképemen ez a borvidék is: kezd kirajzolódni, színesebbé válni a korábban fehér folt. Múlt szombaton pedig az élmény házhoz jött nekünk budapestieknek. Elég volt a belvárosba mennünk késő délután, hogy ihassunk nem is egy korty baranyai bort. Négy pince huszonhat tételét lehetett kóstolni, nem is kell már elutaznom oda – gondoltam a kóstoló előtt.

 Walter Gyulánál

kezdtem, nála volt a legtöbb fehér. A 2007-es Csomorika és a 2006-os Olaszrizling visszafogott köves virágos illatukkal, élénk savaikkal bemelegítésnek jók voltak. A 2007-es Gohér illatban talán még zárkózottabbnak tűnt, savakban ő sem szenved hiányt, ám azok kevésbé rakoncátlankodtak. A Benyovszky 2006, ami egyébként chardonnay és pinot blanc házasítása egészen más karakternek bizonyult, mint az előző három. Illatban is, de szájban csak igazán. Sokkal kerekebb, zamatosabb, könnyebben érthető, mint a többiek. A Hárslevelű 2007 volt az első bor, ami maradéktalanul beváltotta reményeimet. Gazdag, virágos, mazsolás, mézes, citrusos illatát nem lehet nem szeretni. Közepes testű, kis krémességgel, nagyon szép savakkal. Melegséget áraszt az egész bor. A friss tavalyi Furmint nagyon morcos volt, hogy iderángatták a fővárosba: a sav, cukor, alkohol minden szétállt benne. Hanem a vele egykorú félédes Cirfandli. Meszes, krétás, réti virágos, sárgadinnyehéjas illatával nagyon ígéretesen mutatkozott be. Nem is csalódtam benne: igazán szép anyag. A cukor és a sav remekül egyensúlyozzák ki egymást, kiváló zamata pedig szinte rágható. A véletlenül elhozott 2006-os Kadarkát sem hagytam ki, és bár nem taglózott le, korrekt bornak találtam. Összességében, bevallom, kicsit többet vártam. Van azonban egy olyan gyanúm, hogy Walter Gyula borai általában nem adják magukat olyan könnyen. Egy ilyen kóstoló kevés ahhoz, hogy igazán megnyíljanak. Úgy tűnt nekem, így volt ezzel maga a vincellér is.

 

Szabó Zoltánnál

rizlingre fentem a fogam nagyon. Bizonyos körökben kultikussá vált 2006-os rajnaiját nemrég kóstoltam először, és közhelyesen fogalmazva dobtam egy hátast. Hát, erre azért sem hozta el a 2007-est. Azt hittem, soha nem fogok megbocsátani neki. Megkóstolva aztán a két száraz fehéret, amit poharamba töltött, csak megenyhültem cseppet. A Régi Magyaroroszág 2008 nevével is utal rá, hogy milyen fajták alkotják: járdovány, zöldszilváni, pozsonyi, hólyagos furmint (a kedvenc nevem), sárfehér, alanttermő és szerémi zöld. Ennek megfelelően egy semmihez sem hasonlítható, egyedi karakterű, zamatos, lendületes bort ismerhettem meg benne. Bár a borász inkább az édes változatában hisz, nekem jobban tetszett a száraz Cirfandlija 2007-ből. Meszes virágos illata, finom rágható zamata mellett ott volt benne az az izgalmas vibrálás, amit az édesből hiányoltam. A 2008-as Pinot Noir Rosé nem pont úgy sikerült, ahogy azt Szabó Zoltán szerette volna. Túlzottan megérett a szőlő, ezért testesebb, szélesebb, kevésbé ropogós lett ez a rozé. Úgy látszik, nem egyezik az ízlésünk, mert nekem épp ez tetszett benne: hogy nem tipikus rozé. A Kadarka Siller 2007 csupán halvány színét firtató kérdések megelőzésére kapta a siller nevet. Pecsenyés, málnás komplex illatát izgalmasabbnak találtam, mint a kortyot, amiben az alkoholhoz és savhoz képest némileg keveselltem a gyümölcsöt. Számomra szebb kadarka volt a Csókaszőlő 2008. Epres, avaros illat, szájban szép fűszeres, karcsú, dinamikus bor. Az édes Cirfandli 2007-ből nekem túl lusta: a cukorral nem tartanak lépést a savak. Nem úgy a Chardonnay 2008-nál, ami egy szamorodni módjára készült, kb. 120 gramm cukrot tartalmazó édesbor. Ő nem billen el a cukor felé, a savak bírják a tempót egészen a hosszú lecsengésig. Végül elégedetten távoztam a szimpatikus hosszúhetényi szőlész-borász asztalától. Mi lett volna, ha elhozza a rajnai rizlingjét is?

 

Nem kellett messze mennem, csak a terem másik sarkába, hogy megkóstolhassam a mohácsi

Planina Borház

borait. A Néró Rosé 2008 inkább meglepő, mint megkapó volt számomra. Borka, a Királyleányka (2007-ből) már inkább tetszett. Sziklás, zöld teás illattal mutatkozott be. Szép savait és gyümölcseit a korty közepén finom sós ásványosság egészítette ki és tette izgalmassá. A Lelkes 2008-at ezerjó, zöldveltelini, olaszrizling és chardonnay alkotja. Savakban egyáltalán nem szenved hiányt, ezért egy vastagabb gyümölcsösség nagyon jól állna neki. A szintén 2008-as Kadarka, ami Hazai fantázianévre hallgat, Borka mellett a másik kedvencem volt ennél az asztalnál. Epres, málnás, joghurtos, tökmagos illatával rögtön felkeltette a figyelmem. Szájban feszes testtel és sok gyümölccsel gondoskodott arról, hogy ne csalódjak. Savból is jó sok van neki, talán már annyi is, hogy ez az elegancia rovására megy, ám nem szabad feledni, hogy nagyon fiatal, van még ideje bőven. A Prím 2007 cabernet franc és kékfrankos fele-fele arányú házasításával készült. Az újhordó újvilágias stílust, a kékfrankos szekszárdias fűszerességet ad neki. A zárásként kóstolt friss 2008-as édes Cirfandli nem tetszett, pedig jól indult: illatban és szájban is. Aztán sajnos összeroppant saját súlya alatt, a korty közepétől nagyon ellaposodott.

 

Utoljára

Lisiczáékat

hagytam, mondván őket ismerem még leginkább. Most is tetszett friss, mégis érett, komoly Sauvignon Blanc-juk 2008-ból. Illatából hiányzik szerencsére a csalán, helyette friss nektarint és bodzát éreztem. A korty lendületes, gyümölcsös és finoman sós. Még szebb a száraz Cirfandlijuk. Egyik titka a három különböző szüreti időpont. Ha a lé arányát nézzük, hozzávetőleg 20 % a teljes érés előtti, 65 % teljes érésből és 15 % töppedt szemekből lett préselve. Így már nem csoda, hogy egyszerre tud friss és érett jegyeket mutatni illatban és ízben egyaránt. A korty valósággal robban a szájban, aztán komoly struktúrájával le is hengerel. Mégsem fárasztó, inkább jól iható, finom bor. A kékfrankosból és cabernet sauvignonból készült Rosé 2008 tipikus hagymahéj színű, illatos, ropogós rozé, sokak kedvence. A vörösborokhoz érve kiderült, hogy vannak ravasz és vannak ében emberek. Lisicza Sándor szerint én az előbbiekhez tartozom, hiszen nekem a Ravasz 2007 ízlett jobban két vörös cuvée-jük közül. Menoire, kékfrankos és merlot adja a bor gerincét, a maradék 10 %-on portuguiser és cabernet sauvignon osztozik. Piros gyümölcsös, fűszeres, enyhén vaníliás illattal mutatkozik be. Szájban élénk, játékos, finom gyümölcsös. Könnyed, de nem súlytalan. Az Ében 2006 a két cabernet és merlot házasítása, másodtöltésű barrikban érett. Behízelgő illat és ízjegyek, de hiányoltam belőle az igazi vastagságot és kerekséget.

 

Négy pince huszonhat borát kóstoltam. Mégiscsak el kell utaznom oda valamikor – gondoltam a kóstoló után.

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb