Kérem Várjon!
Cikkek
Nem rettegett Iván
Iván-völgyi Kadarka Túra 2011
Radics M. Péter
2011 június 30.

Fiatal szekszárdi borászok rendezték meg az Iván-völgyi Kadarka Túra rendezvényt, idén első alkalommal. A pincékkel tarkított szőlő-völgyben ezúttal kényelmes sétákkal lehetett szüneteket iktatni a kóstolások közé. Mi is beugrottunk, és benyomásaink alapján bátran jósolhatjuk: ez a program nagyon be fog indulni. Jövő júniusra se tervezzenek helyette más programot! 

Úgy látszik, hogy a Pécsi Borozó első két éve nem múlt el nyomtalan. Az Iván-völgyi Kadarka Túra állomásain csupa olyan borászba botlottunk, akik szerepeltek összeállításainkban, portréinkban és interjúinkban. Ez szerencsés helyzetet jelent a blogon is, mert a beszámolóban elég hivatkozni a korábbi cikkekre.

 A négyállomásos túra legelső állomása számunkra az Iván-völgyi tetőn található Heimann Családi Birtok volt. Ez Szekszárd egyik, szerkesztőségi szavazáson megállapított legszebb pontja, ahol új ihletések születnek - állapítottuk meg korábban.
 
A gravitációval sokan számoltak és döntöttek úgy mint mi, hogy a tetőn kezdenek. Amíg a néhány kolléga és családtag közt a frontot tartani igyekvő ifj. Heimann Zoltán a pincében vezette körbe az eddig látott talán legnagyobb vendégcsoportot, mi egy 2010-es Merfelsz rozéval és egy Eszterbauer Chardonnay-vel hangolódtunk rá a túrára. Mivel az ekkor éppen hét ágra sütő napon leginkább egy jó rozéfröccsre vágytunk, a visszafogott savú rozé nem váltotta meg azonnal a világot. A Chardonnay-t kóstolva azonban egyetértettünk: No fiam, ezt nem köll kiburítani! (innen)
 

Sebestyén Csaba tölt
 
A ráhangolódás nem is volt egyébként nehéz, a következő állomást befogadó Sebestyén Pincéhez csak lejtőn lefelé kellett haladni, és mivel egy átmenetinek bizonyult vihar épp itt csípett el minket, egy időre le is mondtunk a fröccs öröméről. Először Bősz Adrián Rajnai Rizlingjét, aztán Sebestyén Csaba Kadarkáját és a szelekciós Iván-völgyi Kadarkát kóstoltuk. Az új Rajnai Rizling illata lenyűgöző, Bősz Adrián bora volt a nap legjobb fehérje. Jól éreztük továbbá tavalyelőtt, hogy Sebestyénéknél a minőségi kadarka a pince egyik büszkesége (itt). Az Iván-völgyi Kadarka 2009-et találtuk a túra legjobb kadarkájának.
 

Gyerekek és felnőttek a Tüske Pincénél
 
Az egyik legvidámabb állomáshoz még mindig csak lejtőn haladtunk, a Tüske Pince tényleg csak pár lépésnyire van. Itt a vendég Márkvárt János volt, a napos-felhős idő pedig mindkét pincészet rozéját és kadarkáját is nagyon vonzó fényben tüntette fel. Halmai Csaba bámulatos türelemmel és jókedvvel magyarázta el sokadszorra is, miért Tüske a pince neve. Márkvárt János (korábban itt) pedig még azokkal a német fiatalokkal is szót tudott érteni, akik amúgy a kiöntő tartalmát szemelték már ki maguknak. Innen, a völgy aljáról már sokaknak volt nehéz rávennie magát arra, hogy Németh Janóhoz tovább indulva újra hegyet másszon.
 

Németh János tölt
 
Aztán estére már sokan hozták meg a döntést, és másztak egy nagyon kicsit feljebb, hogy Németh Jánosnál gyülekezzenek, ahol a Pósta Pince és a Brill Pálinkafőzde voltak a vendégek. Az első Németh Janóról szóló cikkünkben említett pazar kilátás, valamint Bagoly, a kíváncsi szomszéd kutya még mindig megvannak. Itt nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is biztosan jól érezték magukat, mert voltak olyan időpillanatok, amikor utóbbiak látszólagos létszám-fölénybe is kerültek.  
 

Fotók: Wéber Tamás
(Ha a galéria épp nem látszana, ide tessék kattintani)
 
Estére a részeg német fiatalok is lepihentek, mindenki elégedett mosollyal üldögélt, a rendezvény szép időben, sikeresen ért véget. Csak azt nem tudni, végülis ki itta ki a kiöntőt. Reméljük a szomszéd kutya, Bagoly volt az. Jövőre is szívesen találkoznánk vele.

 

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb