Idén nem fogom kihagyni, annyi biztos. Tavaly sem szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem jutottam el az Iván-völgybe. Pedig az ötlet megszületésétől a túrát megelőző napok izgalmáig végigkísérhettem a kadarka-túra fejlődését. Az idén már kétnapos lesz, bővül, egyre többet kínál, egyre több az érdeklődő. Nincs mese, idén el kell menni, szombaton amúgy is névnapom van, koccintsunk Szekszárdon!

Húszezer látogató, fiatal, érdeklődő közönség, 23 kiállító, 10 zenekar. Így összegezhetnénk röviden a négynapos Time for Wine borfesztivált, amelyet a fővárosban rendeztek az új borbár megnyitása alkalmából.

A magyar óriásnyúl Magyarország egyetlen őshonos nyúlfajtája. Hiába született azonban erről évekkel ezelőtt országgyűlési határozat, a fajta nemhogy folyamatosan eltűnt a tenyésztők ketreceiből, de gyakorlatilag a kihalás szélére sodródott.

Palackforradalmat hirdetnek az együttműködő mádi termelők, céljuk az, hogy egyedi palackot kapjanak a száraz tokaji fehérborok. A kezdeményezést többek közt Szepsy István és Ipacs Géza mutatta be június 5-én, Budapesten.

Kutjevóban tevékenykedik a horvát borász társadalom két prominens, világhírnévnek örvendő alakja, Ivan Enjingi és Vlado Krauthaker is. Egykor együtt dolgoztak, amolyan mester és tanítványa kapcsolat (volt) az övék. Idővel persze a tanítvány – Krauthaker - saját borok készítésébe vágta a fejszéjét, kicsiben (másfél hektáron) kezdve, mostanra pedig már a horvát top borászok közé emelkedve, kétszer begyűjtve a horvát „Év Borásza” címet. A „szakítás” óta a két borász nem áll szóba egymással, erőteljesen kerülik egymás társaságát. Vlado Krauthakernál jártunk 2008. januárjában, kenszei most ellenőrizte a korábban írtak igazságtartalmát.

A Pünkösdi Nyitott Pincék rendezvénysorozat megy akkor is, ha nem akarják. A hosszú hétvégéhez, a három napos ünnephez így tavaszvégen (leszámítva egy apróbb időbeli botlást néhány éve) ragaszkodnak. Az ünnep persze eltartja a rendezvényt, Pünkösd egy darabig még biztos lesz, és a borászok így is, úgy is készülnek erre az időpontra, és ilyenkor általában még azok is nyitva vannak, akiknél egyébként hiába dörömbölnénk a pinceajtón.

Tegnap este összejöttünk szerkesztőségileg, megfogyatkozva bár, de az uránvárosi piac kínálatából rögtönzött remek zöldséges lapockaragu és andalúz paradicsomsaláta felobta a hangulatot. Ráadásul a mÁkos kollégának köszönhető vacsora mellé bontottunk néhány bort is. Voltak igazán szép tételek régión kívülről (ezekről majd alkalomadtán kenszei kolléga emlékezik meg), voltak fröccsborok innen-onnan és volt egy nekem különösen tetsző chardonnay. Egy viszonylag ismeretlen pincészettől, ráadásul innen, a szomszédból.

Maribori beszámolónk nem lenne teljes, ha nem csatolnák hozzá kóstolási jegyzeteket. Az ottani kóstolások mellett ugyanis zoranka megörvendeztette a szerkesztőséget némi vásárfiával, így öt maribori fehérbor is terítékre került. Könnyed, érleltebb, autochton és világfajta, volt ebben a válogatásban mindenféle, rövid jelentés a kóstolóról.

Bár még most is sokszor foglalkozunk azzal, milyen volt Európa Kulturális Fővárosának lenni, talán kevesebbet tudunk arról, merre van éppen az aktuális európai kultúrközpont. Az idén a szomszédba költözött a cím: a szlovének második legnagyobb városa, Štajersko székhelye, azaz Maribor lett az aktuális EKF. Van még egy ok, amiért ellátogattunk ide, mégpedig az, hogy Péccsel ellentétben, ahol marginális volt a bor és gasztronómia kreatív becsatolása a projektekbe, itt az egyik legizgalmasabb téma a város gazdag borgasztronómiai kínálata, annak fejlesztése és előtérbe helyezése. Íme, egy kis ízelítő a kínálatból.

Az Aranykacsában teltház várta a borbörze legszebb borait, hogy közülük kiválassza a legjobbakat. Természetesen mi is kíváncsiak voltunk, ezért végigkövettük az estét. Idén a korábbi évek gyakorlatától eltérően nem egy maradt a végén, hanem négy, ugyanis minden kategória győztese megkapta a Pécs Város Bora 2012 címet. Nem így szavaztunk, de ezt az eredményt vártuk a 12 bor végigkóstolása után.