Kérem Várjon!
Cikkek
Szüret a Bocksbeutel világában
Emlékszüret: a frank borvidék, szüret, borok, városok
Kundermann Gergő
2010 december 16.

Németország szívében, a Bocksbeutel világában a Frank borvidék Volkach városkájának Max Müller I. pincészetében töltöttem el szüreti gyakorlatom tavaly ősszel. Németország a nyolcvanas évek úttörő borászatainak köszönhetően igazi borhatalommá nőtte ki magát. Kiváló minőségű terroir alapú boraikkal szállnak szembe az olcsó újvilági és dél-európai borok özönével. Többségében fehér minerális borokat termelnek, de egy jó vörösért sem kell Franciaországba utazniuk. A közkedvelt Spätburgunder (pinot noir) legszebb példányai már lassan a szőlő őshazájában termelt borokkal is felveszik a versenyt, és a nemzetközi szintet is megütik. A legizgalmasabbakat az Ahr és a Badeni borvidéken készítik, de Pfalz pincéiben is értékes borok érlelődnek. 

Számos fehérbora közül a Rajna és a Mosel mentén termelt a savhangsúlyos rajnai rizling tudott átütő nemzetközi hírnévre szert tenni. A fehérek közül a Silvaner (zöldszilváni), a Gewürztraminer (fűszeres tramini), a szürkebarát, a bacchus, a rizling és a silvaner keresztezéséből létrejött rizlingszilváni (Müller Thurga), míg vörösek közül a Dornfelder, és a Schwarz Rizling fajták bírnak még kiemelkedő eredményekkel.

A borok népszerűségéhez a híres német turizmus is nagyban hozzájárult. A szőlősorok mentén húzódó kerékpár- és turistautak mágnesként vonzzák a kikapcsolódni vágyókat. A megfáradt vándorok éhségének és szomjúságának enyhítéséről a kerékpárutak mellett fekvő a borászatokhoz tartozó Strausswirtschaftok gondoskodnak.

A Rajna és a Majna összefolyásától kelet felé közel 100 km hosszan a bambergi püspökségig húzódó 800 éves múltra visszatekintő borvidék 100 ezer ha-ából mára már csak 6000 maradt. A változatos geológiával bíró terület kontinentális éghajlatán készítik az ország legszárazabb és legnagyobb alkoholtartalommal bíró borait. Egész évben vásárlók sokasága keresi fel a vidéket a gyakorta 13-14% alkoholfokkal bíró tiszta frankföldi borok miatt. Hideg teleit és a forró, száraz nyarait a Majna és annak kisebb mellékfolyói enyhítik, míg a kellemes savakról a földtörténeti középkor triász időszakának három talajalkotó kőzete gondoskodik. Nyugaton a Majna-négyszögben a tarka homokkő, a középső Majna-háromszögeben az agyag, a lösz és a kagylómészkő, keleten a Steigerwald hegységben a keuper kőzet az uralkodó.

A többi német borvidékkel ellentétben a Riesling helyett itt a három és fél évszázada Bécsből idekerült Silvaner (zöldszilváni) az elsőszámú fajta. A helyiek számos fesztivállal ünneplik az újabban egyre nagyobb hírnevet szerző szőlőt, tavaly éppen frankföldi gyökeret eresztésének 350-ik évfordulóját.

A gazdák többsége a huszadik század derekán a könnyebben termeszthető, nagy hozamú, de kevésbé jó minőséget adó Müller Thurgaura (rizlingszilváni) cserélte szőlővesszeit. Az utóbbi évek igényes borfogyasztásnak köszönhetően azonban egyre többen kezdik újra felismerni a Silvaner értékeit. Ez az almás, és kicsit zöldcitrus aromákkal bíró fajta a 21. század elején ezért megint a reneszánszát éli.

A borvidék mai jelképét, a laposüveghez hasonlító Bocksbeutel üveget a 18. század elején vezették be a frank borok hamisításának kivédésére. Más üvegekkel is találkozhatunk, de a legjobb boraikat még mindig ezekbe a palackokba töltik.

Volkach alig fél órás autóútra fekszik a borvidék központjától, Würzburgtól. Az alig tízezer lakosú, változatos építészettel bíró városkában szinte minden a borról szól. A Grimm-mesékbe illő város vendéglőiből terjengő ínycsiklandó illatok kóstolásra invitálják a vendégeket, akik az ízletes frankföldi ételek mellett a helyi nedűkből is gazadagon válogathatnak. A 200-300 éves színpompás favázas épületek kapuin belül ugyanis híres pincészetek bújnak meg. A nagyközönség elől eldugott présházak környékén különösen szüret táján tapasztalható nagy mozgolódás. Ekkor a közeli domboldalakról kocsi számra hozzák a leszüretelt szőlőt. Ilyenkor a turistáknak mindig sikerül valahogy hívatlanul betévedniük a présházak mélyébe, hogy bepillantást nyerjenek a borkészítés folyamataiba.

A borászatok a hagyományaikat még mindig hűen őrzik. Gyakorta már a bejáratnál fűzfaágon lógó vörös és fehér szalagok jelzik az ott kapható borokat és a szortimentet. Szüret táján szinte kötelező jellegűen árusítják a Federweisst, a frissen kipréselt mustot, amihez a tradicionális Zwiebelkuchen-t hagymássüteményt fogyasztják. A pincészetek repertoárjából nem hiányozhat a szőlő melléktermékeiből származó törkölypálinka és a szőlőmagolaj sem. Itt mindig találni valami vendégcsalogatót, alkalmat a mulatságra. Ilyenkor gyakorta bódult turisták zajos ricsaja veri fel a vidék magányát.

A környék dombos területen található, összefüggő szőlőültetvényein a gépesített szőlőművelés a jellemző. Szüret táján előszeretettel használt eszköz a szüretelőgép, még a legjobb pincészetek is gyakorta alkalmazzák. Talán épp ezért van, hogy a kézzel szüretelt szőlőt nagy becsben tartják. A Majna meredeken bevágódott partoldalában születnek a legszebb nedűk. Az ilyen különleges mikroklímájú helyeken gyakorta késő őszig érlelik a fürtöket, hogy a legzamatosabb és a legnagyobb beltartalmú borokat állítsák elő. A minőség érdekében a rohadt szemek mellett még a botrytis-es szemektől is megválnak, hogy csak egészséges, érett szőlőszemek kerüljenek présszorító alá. Az édes boroknál a különleges munkát igénylő jégborral szemben a botrytst tartalmazó Beerenausleset, Trockenbeerenausleset részesítik előnyben.

A kézzel történő szüretkor a traktor hátulján lévő villástargoncára felerősített tartályba ürítettük vödreinket. A legmeredekebb domboldalakon a találékony németek a puttonyozás helyett már a modern technika vívmányait használják. Ebben az esetben a traktor csörlőjére egy megmagasított, puttonyokkal kibélelt szánkót akasztanak, amely pillanatok alatt a sor tetejére húzza szőlővel teli rakományt. Ez az eljárás olcsó is, hiszen feleslegessé teszi puttonyosok felfogadását. A 30-40%-os meredekségű, közel 100 méter hosszú szőlősorok szőlőmunkásainak sem olyan könnyű a helyzete. Egy-egy megindult teli vödör igen gyorsan a sor alján találhatja magát. A reggeltől-délutánig tartó szüret után késő estig tartó préseléssel folyik tovább a munka. Modern elektromos préseket alkalmaznak, igaz többségében minden más is gépesített. A kipréselt mustot megszűrve először egy magasabb, melegebb helyre nyomatják, majd néhány óráig állni hagyják, annak érdekében, hogy a forrás gyorsabban megindulhasson. Ezt követően a must vízzel fűthető és hűthető, rozsdamentes acéltartályokba kerül forrásra. A legkiválóbb minőségű szőlőket külön kis badellákba gyűjtik. Ilyen esetben lábbal tapossák, majd -200 Cº fokos szárazjég hozzáadásával másnap reggelig légmentesítve tárolják, hogy másnap reggel hidegen préselhessék. Ez a módszer Dél-Franciaországból indult, ahol a szárazjég helyett széndioxidot vezetnek a törkölybe, hogy több íz és zamatanyag kerüljön a kiforrandó mustba.

Aki szereti a dimbes-dombos tájakat, kedves embereket, ízletes ételeket a hozzápasszoló italokkal, azoknak bátran ajánlom ezt a szinte kimeríthetetlen lehetőséggel bíró Frank borvidéket, és a fővárosát, Würzburgot. A hatalmas, több száz éves borospincéiről elhíresült város még számos látványosságot nyújt a kalandozni vágyóknak. A mozgalmas belvárosa, a Majna és a város fölé emelkedő középkori vára, a gyerekektől nyüzsgő parkjai egész napos kikapcsolódási programot ígérnek. Aki még ennél is többet szeretne, az a több százéves sörfőző hagyományairól, sörkertjeiről elhíresült romantikus Bamberg városát feltétlenül látogassa meg. Európa legnagyobb történelmi világörökségű belvárosának utcáin sétálva beszívhatjuk a múlt és a jelen illatát. Az utcákon bandukolva egyszerűen csak merüljünk el a város pezsgő egyetemi életében, nézzük meg a székesegyházat, vásárolgassunk a Grüner Markt piacán, és ha elfáradtunk üljünk be egy hamisíthatatlan bambergi sörfőzdébe.

Az igazsághoz sajnos az is hozzátartozik, hogy a korábban a németekre jellemző cukorral erősített félédes és édes készítmények még gyakorta jelen vannak, ezen még a tekervényesen megfogalmazott bortörvények sem segítenek. Ettől a hírtől azért ne féljünk belépni és megkóstolni egy jó pincészet ízletes borait, ahol a rossz híresztelések ellenére is igen kellemes csalódás érhet bennünket. Hiszen Hugh Johnson is úgy nyilatkozik, hogy havonta legalább egyszer nyissunk ki, és ízleljünk meg egy jó német borospalack tartalmát.

Címkék
Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb