Kérem Várjon!
Cikkek
Versend 2.0
Juh és Juhfark Fesztivál
emzé
2009 június 09.

Szinte az utolsó pillanatban kapcsolunk, hogy ha már nyár eleje, akkor a versendi Juh és Juhfark Fesztivál, amiről pedig jó szívvel nem maradnánk le semmi pénzért. Mert a két szembenéző domboldalon nyitva van ilyenkor minden pince, a levegőt tambura szólam, és a birkapörkölt illata tölti meg.

 

Azzal persze tisztában kell lenni, hogy az itteni juhfark nagy része valójában csomorika (nem úgy a Somlón), de hát a népszokás és a hagyományok erősebbnek bizonyultak a pontosságnál. Sokan máig összekeverik a két fajtát, pedig jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik mind a szőlő, de leginkább a szőlőkből készült bor mutat jelentős eltéréseket. A csomorika ipari méretekben jó száz évvel ezelőtt jelent meg a baranyai ültetvényekben, s főként pezsgő gyártásban használták fel. A svábok hívták maguk között a csomorikát a szőlőfürt alakja miatt „Lämmerschwantznak”, majd fordítás után rajta maradt a juhfark elnevezés.

Nyitásnak a Kovács-Harmat Pincénél kóstolunk csomorikát, a gazdag gyümölcsös illatokat kissé vékonyka sav követi, szépen kelleti magát, és ügyesen rejti el a benne rejlő alkoholokat. Birkapörkölttel folytatjuk, a gulyás itt most nem versenyezhet. A birkától ódzkodóknak ajánljuk, az ismerkedést kezdje ezzel, a sokszor erőszakos faggyú íz most alig érezhetően húzódik meg a háttérben, és inkább gazdagítja az ízvilágot. (Közben informálódunk, Kovács-Harmaték július közepéig kint lesznek a pécsi Sétatéren, aminek mi már csak azért is örülünk, mert biztosított lesz a fesztiválborunknak kijelölt rozéjuk.)

A villámlátogatást a Kovácsevics pincénél zárjuk, útközben azért meg-meg állunk, minden pincénél zene szól, népes vendégsereg köszönti a gazdát, aki a lopóval a kezében köszöni meg az áldomásokat. Királyleányka és csomorika kerül a poharakba, könnyű borok ezek, kissé vékonykák, nem kívánják meg a palackot, és helyben pincénél kóstolva van értékük. Fröccsként jobban is esnek, tartalmas frissítő a melegben, főleg ha túrós bejgli kíséri.

Visszafele még befizetünk a tombolára, aztán el is bizonytalanodunk, bár a fődíj bárány sorsa nem lenne kétséges, ha megnyernénk, a felmerülő logisztika probléma megoldására nem érzünk késztetést. Aztán Versend mégsem enged, az égve hagyott autólámpa meg leszívja az akkumulátort, így a délutáni nap alatt beborozva kocsi-betolással búcsúzunk a fesztiváltól. Amire talán többen is kíváncsiak lennének, ha némileg meg is hirdetnék.  Persze, csak ha több vendéget szeretnének, mert ennek a családias légkörnek is megvan az előnye...

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb