Beugrottunk Gianfranco Kozlovichoz egy percre, aztán persze több óra lett belőle, séta a pincében, ücsörgés a teraszon, sőt, még néhány idősebb évjáratú palackból is kipattant a dugó, ami már mindenképpen írásra serkentett…
A borászat épülete (fotó: Ercsey Dániel)
Először is szögezzük le, a címben, miszerint Gianfranco Kozlovic lenne a malvazija királya, semmi túlzás nincsen. Ő biztosan tiltakozna ez ellen, szerény ember, aki nem veri nagy dobra a sikereit, de a tények makacs dolgok. Úgy tűnik, hogy bár van némi teran, sauvignon blanc és muskotály is a tarsolyában, Gianfranco a malvazijára tette fel az életét. Mondjuk nem sok választása volt, visszatekintve úgy tűnik, hogy számára az út eleve ki volt jelölve.
Fotó: Ercsey Dániel
A borászat a Vale-völgyben található, aminek a bejáratát egy romos vár őrzi egy magas szirten. Gianfranco dédszülei telepítették itt az első szőlőket 1904-ben, de Antonio és Maria voltak azok is, akik az első kis kőházat építették a domboldalba, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a szőlőre és a várra egyaránt. Vajon gondolták volna, hogy százhúsz évvel később az ő egykori teraszukon turisták ezrei mosolyognak le a szőlőkre, kortyolják a friss malvaziját és sonkát majszolnak hozzá? Aligha, pedig ez történt. Ehhez persze kellettek a nagyszülők, Pietro és Marcela, akik a dédszülők szőlőterületét megduplázva két hektárra növelték az ültetvény méretét, valamikor a 30-as években, de a szülők is, Armando és Edvige, akik a hatvanas években már 4.5 hektáron gazdálkodtak a völgyben. Így jött el az idő az első palackozott malvazijára (1987-ben), és így jutottunk el odáig, hogy Gianfranco és a felesége, Antonella úgy döntöttek, hogy bővítik a szőlőterületeket, de nem csak a völgyben, ahol az őseik gazdálkodtak, hanem a közeli Buje városka mellett, a Santa Luciáról elnevezett szőlőhegyen, ami azt Isztria talán legismertebb szőlőterülete és dűlője volt és már 1961-től legendás volt az innen szülergetlt malvazija.
Fotók: Ercsey Dániel
A többi már - kis túlzással - történelem. A 2001-es Santa Lucia malvaziját egy neves szaklap a világ legjobb fehérborának választotta, a 08-as Santa Lucia regionális trófeát hozott el az IWC-ről, a 17-es Selekcija malvazija platinumot nyert 2020-ban a DWWA-n, a Santa Lucia 2017 pedig szintén platinumot ugyanott, 2022-ben. Mindeközben kinőtték a régi pincét, megépült az ój feldolgozó és borturisztikai épület 2012-ben, elkészültek olyan érdekes borászati kísérletek a pincében, mint a MEDiTERAN, a szőlőterületek immár 31 hektárra rúgnak, az ajtón ott kopogtat az ötödik generáció és a világ, ha a malvazija istarska szőlőfajtára gondol, akkor elsősorban a Kozlovic név jut az eszükbe, miközben Gianfranco éppoly szerény és kedves ember, mint harminc évvel ezelőtt. Ha úgy tartja kedve, meginvitálja az embert egy presszóra Bujéban, a csehóba belépve hol olaszul, hol horvátul társalog, beszélget öreggel és fiatallal egyaránt, kivisz a szőlőbe, hogy megkóstold az érett fürtöket, aztán ebéddel kínál, végül a teraszon tölt neked egy friss, vagy éppen egy húsz éves malvaziját és látszik rajta, hogy nem is nagyon érti, miért vagy tőle elájulva, miért szorongatod a kezét percekig, köszönve az élményt és az egész napot, hiszen ez itt természetes, így élik a mindennapokat, ezzel a sonkával és ezzel a borral, ezzel a kilátással és ezzel a mentalitással. - Nálunk ilyen az élet - mondja Gianfranco, és mi csak remélni tudjuk, hogy egyszer, valamikor nálunk is ilyen lesz.
Fotók: Ercsey Dániel
Malvazija 2021
Közepes citrom szín. Intenzív illat sok fehér virággal.sárgadinnyével, egressel, fehérborssal. Közepes test, pici szénsav, kerek savak. Az ízben az illat ismétlődik, elegáns a szerkezet, van benne némi menta is. A lecsengése édeskésen érett, körtés és hosszú. 91/100 pont
Malvazija 2016
Halvány arany szín. Illatában körte és citromlekvár, ásványosság. Kóstolva közepes test, kérek savak, elegáns szerkezet. Az ízben citrusok érett garmadája, a lecsengésben némi kesernye is megjelenik. 87/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Malvazija 2002
Közepes arany szín. Illatában szotyola és virágpor, harmatdinnye és méhviasz. Kóstolva közepes test, kerek savak, az ízben édes sárgadinnye, viasz, virágpor, olajos magvak. Gyönyörű érettség, nem fáradt, nem lyukas, csodás élmény, hosszú lecsengés. 89/100 pont
Selection 2019
Mély citrom szín. Visszafogott illatában kicsi édes gyurma és fűszerek. Kóstolva közepesnél nagyobb test, kerek savak, menta és pemetefűcukorka, narancshéj és ásványosság. Közepesnél hosszabb lecsengés. 90/100 pont
Selection 2020
Közepes citrom szín. Édes fűszerek és sárgadinnye, sárga virágok és fehérbors az illatban. Közepesnél nagyobb test, kerek savak, érett ízek és karakter, virágpor, sárgadinnye, őszibarack, vilmoskörte. A lecsengése hosszú. 94/100 pont
Selection 2021
Közepes citrom szín. Édes gyurma, fehér virágok, pici élesztősség, érett körte az illatban. Közepesnél nagyobb test, kerek savak, elegáns szerkezet. Ízében mézes karakterjegyek, érett fehér és sárga húsú gyümölcsök. Narancshéj. A lecsengése közepes. 89/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Santa Lucia 2017
Halvány arany szín. Visszafogott illat, érett fehér húsú gyümölcsökkel és virágporral. Közepesnél nagyobb test, kerek savak, szép érettség, elegáns szerkezet, kicsit magas alkohol. Az ízkép is visszafogott. A lecsengése közepes. 93/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Santa Lucia 2013
Közepes arany szín. Illatában zöldtea, jázmin, kicsi édes tészta, élesztős jegyek. Kóstolva közepesnél nagyobb test, kerek savak, az ízben az élesztősség kerül előtérbe, némi babérral, kakukkfűvel, sárgadinnyével megspékelve. A lecsengése közepes. 94/100 pont
Santa Lucia 2003
Mély arany szín. Narancslekvár, narancshéj, leheletnyi grillázs az illatban. Nagy test, kerek savak, intenzív ízek, újra a tea kerül előtérbe, édes fűszerekkel, szegfűszeggel, fahéjjal, idős fadobozok illatával. A lecsengése közepesnél hosszabb. 95/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Záró akkordként megjegyzem, hogy ájultunk mi már el a malvázia érlelhetőségétől tizenkét évvel ezelőtt, meg amúgy a fajtától többször is, de ezek a Kozlovic féle kóstolók mindig több évre elegendő élményt és tanulnivalót adnak.