Immár negyedik éve kísérjük figyelemmel a szekszárdi fuxlik történetét és rendre tudósítunk is minden egyes szériáról. Idén sem lehetett ez másként, hiszen bevallom, minden tekintetben közel áll a szívemhez. Egyrészt, mert sokkal inkább a miénk, mint a francia vonatkozású rozé, másrészt, mert hiánypótlónak gondolom, harmadrészt pedig, mert egy olyan összefogást képvisel a borászok között, ami példaértékű.
Amikor 2012-ben kijöttek az első fuxlik, a siker szinte elsöprő volt. Ezen felbuzdulva egyre többen csatlakoztak a brandhez, így az első évi hat borászat a második évben kilencre, majd tavaly tizenháromra bővült. Sajnos ez a növekvő tendencia idén megtorpant, sőt némi visszaeséssel kellett számolni, de ez nem a fuxlik sikertelenségének, sokkal inkább a 2014-es évjárat nehézségeinek volt köszönhető. Szerencsére csak a fuxlit készítő pincészetek száma lett kevesebb, a borok színvonalán mindez nem érződött.
Az idei tizes rókacsapatot az Eszterbauer Borászat, Göndöcs Lajos, a Heimann Családi Birtok, a Márkvárt Pince, a Merfelsz Pince, a Mészáros Borház, a Pósta Borház, a Prantner Pince, a Sebestyén Pince és a Takler Pince alkotja, a debütálásra pedig március 27-én került sor a fővárosban. Budán, a Gellért térnél a Vino Piano Kézműves Borkereskedés és Galéria adott otthont az idei legelső bemutatkozásnak, mely kizárólag a sajtó résztvevői számára volt nyitott.
Jelen pillanatban nehéz komolyabb értékelést írni, hiszen a bemutatón megjelenő borok többsége pár héttel vagy nappal korábban került palackba, így jellemzően magukon viselték ennek következményeit. Alapvetően azonban elmondható, hogy mindegyik tétel hozza a megszokott fuxli-színvonalat, egytől-egyig gyümölcsös, könnyű, jól iható, zamatos borok. Midegyik nagyon ígéretes, mire eljön az igazi siller-szezon, össze is kapják magukat.
A legtöbb fuxli idén is kadarka vagy kékfrankos alapra épült - ez egyben kikötés is -, de van ami 100% kékfrankosból készült. Nagy meglepetések nem voltak, egy kis merlot vagy zweigelt jelent meg itt-ott, bár az idén debütáló Prantner Pince nem a klasszikus fajtaösszetétellel állt elő 70% kékfrankos és 30% cabernet sauvignon házasításával. A fuxli-történelemben volt már ugyan cabernet sauvignon a repertoárban, például tavaly Göndöcs Lajos vagy a Herr Pince esetében, idén azonban Prantnerék voltak az egyetlenek, akik ezzel a párosítással éltek.
Az aktuális kedvenc kiválasztásával sem volt egyszerű dolgunk, sokat tanakodtunk, hogy idén ki legyen benne a személyes top-kategóriában. Valójában a legtöbb borászat hozta a megelőző évben megszokott nívót, azt a vonalat, amit vártunk tőlük, de most talán Takleréké lett a legkiemelkedőbb siller. Bár szintén friss palackozás és nehezen nyílt, viszont amikor megtette, igazi zamatos, gazdag bort mutatott, szép koncentráltsággal, teltséggel. Igen megkapó volt a Merfelsz-féle megoldás, ami illatában is szépen brillírozott, ízében pedig csupa édes pirosbogyós gyümölcsöt vonultatott fel, a végén pici fanyarsággal zárva a szerkezetet. Mégis a legtöbbször a poharunkba kerülő, folyton visszatérő siller a Göndöcs-fuxli volt. Cseresznye és szamóca kettőse, szép fűszerek, pici földesség, harmonikus szerkezet. Részünkről meg is van a nyári siller-kedvenc.
A fővárosban egyébként a Vino Piano-ban lehet kapni a fuxlikat, illetve a Bortársaság is hamarosan a terítékére tűzi. Szekszárdon a hivatalos bemutató május közepén a Pünkösdi Fesztiválon lesz, valamint a Bormúzeumban is tervbe van véve a fuxlik kóstoltatása.
Fotók: Ravasz mint a Fuxli '14 (VinoPiano)