Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.
Illata tiszta és hízelgő. Édes és gyümöcsös, aztán jönnek a fűszerek is. Színre nem mondanám, de illatra egyre inkább kadarka. Kortyban szilva és szeder, málna és szamóca, sok fűszer, szőlőből, hordóból. Lehet benne dohány, kis bőr, fahéj és szerecsendió, vanília, csipetnyi szegfűszeg.
Ahogy ismerkedünk, egyre több. Karamell, kandírozott trópusi gyümölcs, tejeskávé és aszalt szilva. Kétségtelen, nem az a könnyed, ivós kadarka, ebből azért nem megy lazán egy palack. Két pohárra kalibrálták az én mércém szerint, annyi pont elég, annyi pont szép.
Bár várhatóan a megkövezés lehet következménye, legalábbis ortodox kadarkista körökből, de nekem tetszik ez a bor. Hízeleg, kedveskedik, gyümölcsös, aztán persze erő van benne, alkohol, energia, test, tartalom. De a legvégén nekem mégsem a sok jut róla eszembe, inkább a masszív harmónia, a lehetőség, ami nem mindig kell, de jó, ha van ilyen is.
A kadarka egyik arca, amivel közelebb kerülhetünk a fajtához. Hogy ez is lehet kadarka. Nem is akármilyen. Bár az ötezres ár elsőre hoz rám kis csuklást, de végül is miért csak a cabernet lehet drága? Végül is ünnep van.