Kérem Várjon!
Cikkek
Mediterrán életöröm
Fabro Pince, Paks
szaboberni
2013 június 14.

Bár a szekszárdihoz hasonlóan régi hagyománya van a szőlőművelésnek és borkészítésnek a tolnai részen is, maga a Tolnai borvidék még csak röpke tizenöt éves múlttal dicsekedhet. Ha egy kicsit letérünk a „sárga útról” és kiszakadunk a betonutak és panelházak rengetegéből, felfedezhetjük a Tolnai dombság szelíd lankáit, az általuk övezett bűbájos kis falvakat és városkákat, ahol szőlőültetvények és takaros kis présházak sorakoznak katonás rendben, múltat idézve, magukon viselve letűnt nyarakat, szüreteket, fűszeres és bársonyos borokat, beszélgetős délutánokat.

Ezúttal Paksnak vettük az irányt. Saját szemünkkel szerettünk volna meggyőződni róla, hogy a város sokkal több mindent kínál, mint az őt országosan is híressé tevő atomerőmű, vagy az egykori halászfalui múltjából adódó tradícionális halászlé. Meg is találtuk a városközpont szívében megbúvó kis pincefalut, mely 70 présházával egy kis gyöngyszemnek számít a betonrengetegben. Azért lássuk be, a romantikus szemléleten túl komoly marketingstratégia is megbújik a háttérben. Infrastrukturálisan ugyanis egy rendkívül kedvező területen helyezkedik el, közel van az autópálya, a közlekedés kiváló, a szállodák 10 perc járásra vannak. A 15–20 éve újjáépülő paksi borásztársadalom pedig komoly munkával újjá alakította a korábban elhanyagolt, pusztán terménytárolásra használt pincéket, újralkotta önmagát és a borászkodást ezen a területen. Ha a borszerető emberek végigjárják ezeket a pincéket és megkóstolják a paksi borokat, óriási élménnyel gazdagodva térhetnek haza.

De van itt még egy csavar a történetben. Egy csepp Olaszország, egy csepp napsütötte Toszkána, egy kis olasz virtus. Mindez Pakson, a Tolnai-dombság lankái között a Fabro Pince nevével fémjelezve, Kovács Sándor kezemunkáját dícsérve. Azonnal adódik a kérdés, honnan a névválasztás, mi a kapcsolat a mediterrán országgal. Sándor persze kedvesen mesél és válaszol a már-már unalomig ismételt kérdésre: Lássuk be, a Kovács nem egy ritka név Magyarországon. Ha valaki rákeres a neten, hogy Kovács Pince, minimum 350 találat jön elő. Sőt, a szomszéd is Kovács. Gyakorlatilag nem akartunk 351-dikek lenni, és a szomszédnak sem akartunk konkurenciát csinálni, hiszen ő már régebb óta pincetulajdonos itt a Sárgödör téren, mint mi. Így irányába egy elegáns gesztussal, egyébként pedig egy jól átgondolt marketingstratégiával választottuk ki a Fabro nevet, aminek két jelentése van: egyrészt ez a kovács olaszul, másrészt a fabrikálással a kézművességre is próbáltunk utalni. Arra, hogy mi egy kis kézműves pince vagyunk. Egyébként nagyon szeretjük Olaszországot, közel áll hozzánk az építészete és a gasztronómiája.

                                                                                                               Fotók: Kovács Viktor

A pár éves múltra visszatekintő pincészet jelen pillanatban 3,5 hektár saját területtel rendelkezik, ami merlotból, zweigeltből és kékfrankosból áll. A többi, közel 3 hektárnak megfelelő szőlőt egy helyi szőlésztől szerzik be, konkrétan cserszegi fűszerest, chardonnay-t és cabernet sauvignont. Gyakorlatilag a borszortimentjük is így áll össze. Megtalálható fehérekből a chardonnay, egy cserszegi fűszeres habzó bor, a rozé, a Pakson kötelező siller, vörösborokból pedig a kékfrankos, a merlot, a cabernet sauvignon és különböző házasítások.

Emellett még egy érdekességet, egy siller habzóbort is készítenek, ami a pincészetnek egy újabb olyan jellegű lépése volt, amivel a már megszokott dolgokat igyekeztek továbbfejleszteni. A Fabro Pince a hagyománytisztelet mellett nyitott az új dolgokra is, és ezt a kettőt előszeretettel ötvözik mind a pincészet kialakításában, mind a borszortiment kiválasztásában.

És ha már a hagyományoknál tartunk, Sándort arról is faggatuk, hogy milyen kötődése van a borászathoz, egyáltalán hogyan csöppent bele ebbe a szakmába. A borászat mellett ma is épitőipari termékeket, falburkoló és betonelemeket gyártok, és van egy cserépgyáram. 2009-ben döntött úgy a családunk, hogy létrehozzuk a pincészetet, kialakítjuk a borházat és a lent található pincét. Persze ennek van előzménye, hiszen a családunk Medina-szőlőhegyen szőlészkedett több tíz évre visszamenően. Ez a nagyszülők halálával megszakadt, volt egy 15 éves szünet. Négy éve azonban úgy döntöttem, hogy ezt a régi családi hagyományt felélesztem, és szőlészkedni-borászkodni fogok. Bízom benne, hogy ez hosszútávon működik majd. De hogy miért történt mindez, arra nincs magyarázat. Valószínűleg az ősök iránti tisztelet miatt, illetve akinek a családja a mezőgazdaságban valamilyen szinten is dolgozott, az a génjeiben hordozza a föld szeretetét.

A borászkodás azonban nemcsak régen volt családi tevékenység, hanem most is, hiszen mindenki egyaránt kiveszi a részét a munkából. Sándor felesége adja a keretet, az ő ízlése érvényesült a borház, a pince és az étterem kialakításában, és ő a felelős a rendezvények lebonyolításáért is. Fiaik, Olivér és Kristóf szintén besegítenek, és a cégnek Sándoron túl van még egy borász alkalmazottja. Egy szaktanácsadót is igénybe vesznek, hiszen mint mondja: Négy éve vagyunk a borászatban, ami nem olyan hosszú idő. Jelenleg a tanulóidőszakunkat éljük. A borászkodás nagyon komoly mesterség, sokkal komolyabb, mint azt sokan gondolják. Ehhez nem elég pár év, ehhez évtizedek kellenek. Mi ráléptünk erre az évtizedes útra, és reméljük, hogy hosszú évtizedek után, amikor mi már nem bírjuk, a gyerekeinknek lesz kedve és ereje továbbvinni, hiszen egy tradíciót szeretnénk kiépíteni.

És hogy a néhány éve elültetett magok hogyan fejlődnek? Azt az eredményeik jól bizonyítják. Elég sok versenyen vettünk részt ez alatt a négy év alatt. Az első eredményeink a Prestige Reserve Club által rendezett országos versenyeken születtek, ahol a rosénk egyszer, a chardonnaynk pedig kétszer is Magyarország Top10 Újbora lett. A sillerünk kétszer Best Buy díjat kapott a legjobb ár–érték arányú borok versenyén, a rosénk pedig ebben az évben az Országos Rozé Borversenyen aranyérmet nyert. Tavaly Temerinben, ahol hat ország közel 800 borral nevezett, a mi cabernet sauvignonunk lett a legjobb bor, mindemellett elhoztunk még négy aranyérmet is. Ebben az évben már hat aranyéremmel és egy nagyaranyéremmel tértünk haza, valamint mi lettünk az egész verseny legeredményesebb termelője.

A jövőbeli tervek pedig a már meglévő területek növelésén és az arculat teljes kialakításán túl nem kisebbek, mint hogy a Fabro borok minél több helyre, minél több ember poharába kerülhessenek, a Fabro-stílus pedig bárhol felismerhető legyen. Sándor elmondása szerint semmiképpen sem akarnak típusborászat lenni.

Úgy gondoljuk, hogy missziós feladatot vállaltunk. Szeretnénk a paksi terroirt megismertetni az országgal. Szeretnénk, ha Paksot nemcsak az atomerőműről, a halászléről, hanem a paksi borokról, ezen belül is leginkább a Fabro-borokról ismernék Magyarországon. Elhivatottak vagyunk a minőségi borkészítésben, és ebből az elhivatottságból egy tapodtat sem engedünk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, hogy számunkra ez nem megélhetési forrás, így nem is kell kompromisszumokat kötnünk. Ezen felül ugyanígy elhivatottak vagyunk a borvendéglátásban is. Szeretnénk különleges élményekkel megajándékozni az embereket.

Legolvasottabb
Legfrissebb