Pincekocsma egy budai mellékutcában, a Moszkva-tértől pár percre. Kopott rönkbútorok, kovácsoltvas lámpatartók, szakadt, ápolatlan, elázott vendégek. A kocsmáros kékköpenyes, nagydarab, tenyeres-talpas férfi, az a típus, akivel nem érdemes újat húzni.
– Mit adhatok? – kérdi bíztatón.
– Milyen bora van? – kérdezek vissza.
– Fehér és vörös.
– A vörös milyen fajta?
– Hát vörös. Milyen lenne?
– Oportó, kékfrankos, merlot?
– Nincs ennek fajtája, uram, nem vagyok én rasszista. Ez egy egyszerű vörösbor.
– Aha – bólintok. – És a fehér? Az milyen? Rizling, tramini, leányka?
– Ha akarja rizling, ha akarja leányka.
– Értem. Akkor adjon fehéret.
A kocsmáros elmosolyodik:
– Tudja mit? Előbb kóstolja meg! Nem kell fizessen.
Amíg ezt elmondja merőkanalával féldeci fehérbort löttyint egy csúnyácska vizespohárba.
Átveszem, megszagolom, beleiszok.
– Milyen? – kérdi a kocsmáros.
– Rettenetes.
– Szerintem is.
– Megkóstolnám a vöröset is. De azért fizetek.
– Hagyja! – rázza fejét a kocsmáros, és egy másik pohárba vöröset mer.
Beleiszok, megborzongok.
– Ez is rettenetes?
– Rosszabb. Honnan hozza ezeket?
– Innen a raktárból.
– Rendben, de melyik borvidékről?
– Nem mindegy?
– De, teljesen. Mennyivel tartozom?
– Semmivel. A kóstoló ingyenes.
– Mennyi magánál egy deci bor?
– Negyven forint.
– És fogy?
– Nem is elég. Aki idejár, annak nem kell ennél jobb.
Madárcsontú, beesett arcú, ötvenes férfi lép a pulthoz. Odanyújtja a poharát, a kocsmáros szó nélkül belemer két deci fehéret, a férfi fizet, és elindul.
– Hogy ízlik, Lacikám? – szól utána a kocsmáros.
– Kiváló – felel a madárcsontú.
– Látja – néz rám a kocsmáros – nekik ennél nem kell jobb. Ha jobbat hoznék, drágább lenne, és azt nem tudnák megvenni.
– Vagyis ők úgy élik le az életüket, hogy soha nem isznak igazi bort.
– Ha csak hozzám járnak, akkor úgy.
– Ez azért elég szörnyű.
– Ja, az élet kemény. Nem furikázhat mindenki Ferrarival. A lényeg, hogy menjen az autó. A kocsmában meg az a fontos, hogy a bor oltsa a szomjat. Vagy nem?
– De. Köszönöm a kóstolót.
– Szívesen. Jöjjön máskor is.
– Nem ígérhetem.