Az olaszrizling nagy kóstolónk meglepetéskategóriája az édes borok voltak, de ide soroltuk be a félédes, jelentősebb maradékcukorral bíró tételeket is. Több mint 20 ilyen bor érkezett be és voltak igazán kiemelkedő olaszrizlingek, jégborok, kései szüretek, de még TBA is. Az összesített eredményből most kiemeltük a tíz legjobb édes tételt – egy kivételével kaptunk egy horvát édes graševina-válogatottat.

Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.

Világos, szinte átlátszó, sárgás-zöldes árnyalattal mutatkozik be. A bontás után visszafogott az illata, nem is annyira fajtajelleges, mint inkább kellemes fehérbor illattal rendelkezik. A szájban gömbölyű, nincsen benne semmi érdesség, mint ahogy nagy test vagy magas alkoholérzet sem. A kortyot a savak vezetik, aztán ropogós gyümölcsök jönnek, semmi sem zöld, de minden nagyon friss.