A borászat Szerbia Nyugat-Moravai borrégiójában (Zapadnomoravski region) tevékenykedik, ez a Župa néven ismert borvidék, egész közel a koszovói határhoz. A fajta a tamnjanika vagy tamjanika néven ismert muscat frontignan, bár a helyiek abszolút autochton fajtaként tekintenek rá. A VIVC görög eredetűként tartja nyilván a muscat a petits grains blancs néven is ismert szőlőt, tehát valóban balkáni lehet az ős. Az egyik legtöbb nevet viselő fajta, itthon sárgamuskotály néven ismertebb.
De vannak olyan nevei is, mint a jószagú. És a kedves muskotály. És valóban az. Illata valóban kedves, kicsit zöld, enyhén fűszernövényes, aztán persze virágos, bódító, de nem parfümös, nem túlzó cseppet sem. Gyümölcsökből sárgadinnye és kajszi.
Az alkohol a korty közepéről érezhető ki, nekem kicsit magas, sok ennek a testnek, elviszi a végét, de addig egész kiváló. Tartós, zamatos, majdhogynem buja, kis krémes, olajos csúszóssággal, érett fehér és sárga gyümölcsökkel. A citrusosság, az enyhén érezhető kesernye, a mineralitás egészítik ki a képet. Nincs benne túlzás, burjánzás, féktelenség, inkább az arányosság felé billen a méreg nyelve.
Az ára körülbelül 8 euró, azaz 2400 forint körül fizettem érte, 85 pontot biztosan megért, azaz ****.