Csak azért nem hullattunk könnyeket, amikor néhány éve a Pécsi Sörfőzde kivonta a boltok polcairól a Három Királyokat, mert akkor még nem voltunk annyira rajta. Tavaly decemberben annál nagyobb lelkesedéssel vetettük bele magunkat a feltámasztott sör fogyasztásába.
Még (csak) nem is lokálpatriotizmusból kezdtük el inni, hanem azért, mert jó. Legendagyártásra tökéletes: csak az ünnepi időszakban készül, egyedi recept alapján, különleges ízzel, kicsit magasabb alkohollal. A sörfőzde amúgy is lépten-nyomon azt kommunikálja (dehogyis, a nyilvánosságot lényegében soha nem érik el), hogy tradicionális, hovatovább manufaktúra hangulatban erjesztik a sört, már-már kézműves alapossággal.
S a sör tényleg jó: csapolva viszonylag könnyű volt hozzájutni, a helyek nagy része tartotta, még ha a barnát is cserélte le helyszűke miatt. Üvegben már kicsit nehézkesebb volt beszerezni, egy-két kisbolt tartotta, nagyobb szupermarketek nem, talán a COOP, de ott meg amikor néztük, majdnem mindig hiánycikk volt.
A termék jó, és tényleg nincs mit magyarázni rajta. Csak amikor lájkolni akartuk a fácsén, amikor szerettük volna letölteni háttérképnek a sör címkét, vagy akármit. Az érthető még talán, hogy semmi reklámra nem költöttek, nem voltak plakátok, rádióhirdetések, tv reklámok (jesszus, az mióta nincsen). De például a közösségi oldalakon regisztrálni nulla forint, a befektetés már csak ezért is megtérül.
Egyik oldalon tehát örül az ember, hogy van még sörgyár, ami emberi léptékű akar (vagy kénytelen) maradni, a kétségkívül nyomasztó és erős árverseny, gazdasági visszaesés közepén is szeretne kedvezni a vásárlóinak. (Vagy úgy tenni, mintha.) És jó sört csinál, sőt különlegeset, a maga nemében egyedülállót.
Másfelől viszont nemhogy a közösségi média, de a saját honlap családon belül sincs nyoma a Három Királyoknak, ha nem emlegetné néhány sörös blog meg hallgatói dolgozat még 2006-ból, a keresőmotorok észre se vennék. A szerencsétlen Null komma Josef több reklámot kap a maga alkoholmentességével, pedig ha valaminek, na annak van beszűkült piaca. (Legalább sörjópofaságokra volt energia. )
Most az van, hogy várjuk a húsvétot, és várjuk, hogy a temrékfejlesztők/pr-osok/marketingesek és értékesítők meghozzák-e a döntést, hogy ahogy feltámasztották a Három Királyokat, piacra dobják-e a Tavaszi sört idén. (Amíg ez megtörténik, mi besegítünk a kampányba, csináltunk egy csoportot.)
Mert ha van egy termékem, amit el akarok adni, nem titkolom. Főleg ha annyira jó, hogy a büszkeségem lehet.