Kedves Olvasóink, Kedves Barátaink! Úgy döntöttünk, hogy a december 3-án megjelenő lapszámunk lesz az utolsó nyomtatásban megjelenő Pécsi Borozó. Mint azt tudjátok, olvastátok a magazinban vagy sokakkal beszéltünk is róla, már egy ideje kerestük a megoldást, hogyan is lehetne fenntartani a magazint. Ígéretekkel semmiképpen nem lehet, mást meg nem nagyon látunk a jövőre nézve sem, ezért amíg még van annyi bennünk, hogy egy utolsó lapszámot tisztességgel, becsülettel összehozzunk, addig igyekszünk az elmúlt fél évtizedhez méltón búcsúzni.

A tíznapos pécsi borfesztiválra alig jutottam ki, egy délutánt, egy estét tudtam rászánni. Magyarázom ezt talán az időszűke miatt, másrészt meg miattam van ez így, akiben nem dübörög a fesztivál-boogie. De azért becsülettel körbejártam, dzsáminak fel, Zsolnay-kútnak le. Közben pohár a kézben, jó üvegpohár volt, kóstoltunk is pár bort, beszélgettünk. S alig van vége, máris itt van a hétvégén Villány, péntektől a vörösboroké a főszerep.

Az ősz a borfesztiválok időszaka, ugye. Ilyenkor akarva-akaratlan az ember némi borral tér haza. A hipermarketekben különkatalógusok kínálják a leértékelt portékát, megint csak kerül egy-két palack a bevásárlókosárba. És akkor a végén böngészi a netet és megint akciós borba botlik. A fehéreket ilyenkor gyűjtöm be – az új évjárat ígérete miatt sokan azt hiszik, hogy ezeket már nem kell venni, pedig épp most kezd a többségük igazán izgalmas lenni. Az én borrégiós fehér különkartonom így nézne ki.