Kérem Várjon!
Cikkek
Barát a szürke hétköznapokban
Egy bor: Pátzay Tégladomb 2018 (Balaton)
Bernáth Péter
2020 March 21.

Foglalkozásomból adódóan rengeteget mozgok a gasztronómia világában (szegény én…), sőt, ami irigylésre méltóbb, nagyon sokszor kóstoltatok borokat (csak a munka…). A nagy többségük profin elkészített, hibátlan, ugyanakkor konformista stílusú tétel, így amikor a munka végeztével azt a néhány deciliter maradványt hazaviszem, legtöbbször elfőzés és/vagy kiöntés lesz a sorsuk (a kedves olvasók alighanem szívesebben látnának már egy melegebb éghajlaton…).

Van azonban jó néhány kivétel is, ami az avatottabb orrokat sem hagyja már hidegen. Az egyik ilyen egy reduktív szürkebarát, a 2018-as Pátzay Tégladomb volt. Már rögtön ugrik is be az átlagfogyasztók első reakciója a fajta hallatán. Badacsonyi szürke? Folyóbornak való, csak rosszat ittam eddig, minek foglalkozunk egyáltalán vele, félédesbe’ nem rossz, etcetera-etcetera. De még a haladó borosok is minimum szkeptikusak. Talán ez a nem feltétlenül magas ázsió az oka a névmizériának is, miszerint a hazai borászatok is inkább pinot gris-nek és pinot grigio-nak nevezik, mintsem szürkebarátnak.

Pedig van jövője itthon a fajtának, mint azt a fentebb említett példa is tökéletesen mutatja. Hovatovább, ha nagyon mélyre kotrok a memóriámban, akkor tulajdonképpen az egyik saját kedvenc fehérem is a fajta képviselője volt. Talán nemcsak én emlékszem még a Bussay doki féle 2010-es (félédes/félszáraz?) szürkére. Talán jobban kedvelem a fajtát, mint gondoltam…

Magáról a pincészetről korábban már elég részletesen összeszedtük a tudnivalókat, mindössze annyival egészíteném ki, hogy az akkor kóstolt, még tartályban lévő 2018-as borok tényleg iszonyatosan nagyot szóltak, Ercsey kolléga nyithatja is a jósdáját.

Maga a bor egy 100%-ban reduktív, dűlőszelektált szürkebarát a Tégladombról. Kóstolás után az első benyomások nagyon jók. Komplex, összetett és ezzel egy időben végtelenül könnyen érthető. Tűéles és elgondolkodtató. Szeretem az ilyen borokat, amelyek ilyen kettősséget közvetítenek. Nem azt mondom, hogy a faék egyszerűségű techno boroknak vagy a hordózott, nagytestű, szaftos-vaskos ellenpontnak sincs meg a helyük, de amikor „csak” egy nagyon jó bort szeretnék inni, akkor mást keresek.

Tiszta halványsárga szín, és a vártnál nagyobb sűrűség pörgetés után. Közepesen intenzív, fűszeres, virágos illat, nagyon tiszta, nagyon egyértelmű, semmi sallang. Alma, körte, kis virágédesség. Kortyra is sokkal többet ad, mint egy sima reduktív fehér. Szép savszerkezet, nem sok, nem kevés. A kellemes citrusos érzet is ezt támasztja alá. Érett, ugyanakkor friss. Hosszú lecsengés. Határozottan nem fröccsnek való, de kétségtelen hogy szódával is jól szórakoznánk vele. Én a magam részéről mindenféle ételhez (is) ajánlanám, de ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor keleti fűszer dominanciájú ételekhez, fehérebb húsokhoz, testesebb salátákhoz menne a legjobban. Még, még több ilyet a piacra! (89/100)

Beszerezhető a Veritas webshopjában – 2.620 jó magyar pénz.