Kérem Várjon!
Cikkek
Ez egyáltalán egy bor?
Egy bor: Mazzola VIO Vino e Visciole
Ercsey Dániel
2021 április 05.
Hatalmas élmény volt kóstolni, úgyhogy akár azt is írhatnám, hogy nem is érdekel bor-e ez egyáltalán. Azért ennél jobban is utánanéztem, tartsatok velem!

Nyitókép: Ercsey Dániel

Vino e visciole, vagyis bor és meggy, hirdeti már a frontcímkén a felirat. Vajon mi lehet ez? Aromás boralapú ital? Sokkal több annál! Az itáliai Marche tartományban a legenda úgy tartja, hogy a herceg, Federico da Montefeltro (1422-1482) kizárólag olyan bort volt hajlandó meginni, amiben meggy vagy gránátalma volt.

A herceg nem volt valami szép ember, ha hihetünk Piero della Francesca portréjának...

No nem arra kell gondolni, hogy a gyümölcsöt beletették a borba, hanem arra, hogy a bor erjedését gyümölcslével állították meg. Persze a meggy esetében ez nem jelentett végleges megállást, így csak kierjedt a szőlő-meggy vegyesbor úgy 14.5%-osra, és mellé jó eséllyel kicsit savanykás, de talán kicsit édes is maradt. Ez a vino e visciole alapja,  amit eredetileg Visner névre hallgatott, amihez az alapanyagot a Montepulciano szőlő és egy helyi meggy adta.

Séta a szőlőben (forrás: a borászat honlapja)

A meggy amúgy főleg Cantiano, Cagli, Pergola és Jesi települések határában terem, így a Visner di Pergola vagy a Visner di Cagli mind ismert nevek ebben a kategóriában, amit több pincészet is készít a környéken. Ez a rusztikus, reneszánsz ital már önmagában is érdekes lenne, de egy pincészet gondolt egy merészet, és újabban a meggylé és a bor "házasítása" után megállítják az erjedést, hogy garantáltan édes végeredményt kapjanak és az alkohol is alacsony maradjon, megfelelve a modern fogyasztói ízlésnek.

Virágzó meggyfák a birtokon (forrás: a borászat honlapja)

És hogy milyen is a Cantina Mazzola VIO névre keresztelt vino e viscioléja? Először is a Montepulciano szőlőfajtát lecserélték a helyi Lacrima fajtára (Lacrima di Morro d'Alba DOC), ez adja a házasítás 50%-át, a maradékot pedig a szőlő melletti meggyültetvény Senigallia határában. A bor színe sötét ibolya, fekete maggal és lilás karimával. Az illata klasszikus meggyszörp, kevés arcszesszel és lila virágokkal. Kóstolva közepes test, szép savak, a meggyet az ízben sem lehet letagadni. Szuper egyensúly, nagyon jól iható édesbor, de érdemes vigyázni, mert a 11% alkohol ellenére gyorsan a fejünkbe száll. Itatja magát, a feleségem is imádta, szóval máris rendeltem egy kartonnal (12.5 Euro / palack)! Hiánycikk Magyarországon, érdemes lenne, még ha keveset is, de tartani egy kereskedőnek... 90/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel