Kérem Várjon!
Cikkek
Hosszabbított nyitva tartás
VinCE 2012
zoranka
2012 március 24.

Nyitáskor érkeztünk a VinCÉ-re. Majd’ éjfélig gyűjtöttük a tapasztalatokat, vegyes, mint mindig, de jobban éreztük magunkat, mint tavaly. Volt tér, levegő, de nem volt elég jég, volt sok kiállító, volt változatosság, némi sorban állás, még mindig inkább magyar, mint közép-európai kínálat. A borválogatottak mérkőzésén a nemzetközi zsűri a magyar borokat hozta ki győztesnek, 8:3-ra vertük a világot, bár meg azért nem rengettük. Sok borceleb, MW, jedi, akadémikus forgolódott, néha több volt az angol szó, mint a magyar, ez lehet jó is. Alapvetően jól éreztük magunkat, beszámolónk a kattintás után olvasható.

Harmadszor nyitotta meg kapuit a VinCE Budapest, mára talán a legrangosabb zárttéri boros rendezvényünk lett e rövid idő alatt is. Az elismerésünk a szervezőké, minden későbbiekben fellelhető morgolódásunk ellenére. Kezdjük rögtön a beérkezéssel, ami húsz percet vett igénybe, pedig előre nyomtatott jeggyel rendelkeztünk. De legalább a sorban már találkozhattam és beszélhettem pár szót elfoglalt ismerősökkel, máskor úgysem lett volna idejük erre.

A Corinthia impozáns helyszín, a tér bejárása is jelentős időt vesz igény, csak terepfelmérésként, kóstolás nélkül is. Elég sok kiállító, a tér visszarendeződött, a tavalyihoz képest a workshopok kikerültek a kiállítótérből és elkülönülten zajlanak. Így szellősebb lett, talán boros kiállító sincs annyi, vagy máshogy oszlik el, ezt nehéz megbecsülni, de egy nap alatt, még előre megfontolt szándékkal elkövetett kóstolással sem lehet mindenkihez eljutni, aki vágylistánkon szerepel.

Tanácsok azoknak, akik szombaton vagy vasárnap indulnak kóstolni

Induljanak el időben. A VinCE egész napos mulatság, minimum. Lehetőleg ütemezve kóstoljanak, a kis füzetke ad némi támpontot, egy kávé kezdésnek, némi macaron és pár perc alatt össze lehet állítani egy haditervet, ha nem készültek előre.

Osszák be energiáikat. A VinCE veszélyes terep, túl sok a vonzerő és minden poharunkba kerülhet. Innen egy szlovén furmint, onnan a román fekete leányka, megint másutt a kihagyhatatlan aszú kacsintgat, egri csillagok hívogatnak és buborékokkal üzen a francia pezsgő. Ne engedjünk a kísértésnek, csak módjával.

Gourmet élvezetek. A sok bor közé iktassunk gourmet szüneteket. Csokoládé, sonkák, mangalica, sajtok, ínyencáruk széles spektruma vonul fel, lazítsunk néha ezekkel.

Péntek, az én napom

Terepszemlére indultam, de csapdába estem pár lépés után. Bóni Lacinak (DiBonis) még Belgrádban ígértem kóstolást, most behajtotta, igaz, csak a fehérekig jutottunk el, a sauvignon blanc és a chardonnay is remek, fajtajelleges bor, lendületes és elég friss. Aztán összefutottam Fater kollégával (borravalo.hu) és a fehér körön összehangolva futottunk. Ahol elismerő csettintés: Csetvei Pince móri fehérborai, az Egri csillagok kevéssé győztek meg, a Kovács Nimród-féle 2010-es furmint volt most az egri fehérem, aztán sok borásznál nem igazán volt jég és nem voltak elég hűtöttek a borok (ez a mostani budapesti rendezvényeim tapasztalata, a jégre nem marad elég figyelem), Jásdi friss, 2011-es olaszrizling és chardonnay is tetszett, könnyedek - de néha több a terroir, mint a fajta ennek ellenére. A villányi teraszon megbicsaklott a fehérező szándék, itt már pár vörös is előkerült, nem mondhattunk nemet.

A Wines of Croatia bemutató előtt a szlovén Dveri Pax borokat teszteltük le – ezekről a tavaszi Pécsi Borozóban lehet bővebben olvasni, helyszíni beszámolónkban. Darrel Joseph sokat tud az ex-jugoszláv, ez esetben szlovén és horvát borokról, borvidékekről, a válogatása mégsem volt elég impresszív. A három szlovén borból a Dveri Pax furmintja volt igazán élményszerű, a két Quercus öregecske volt már, nem azt a formáját mutatta meg, ami egy rebula vagy sauvignonasse igazi jellegzetessége. Arról nem beszélve, hogy ezeknél sokkal izgalmasabb tételeket is fel tudnánk sorolni.

A horvátok közül Matosevic Alba Robinia 2008 a kedvenceim egyike szokott lenni, de ez most nem volt az igazi. Az első palack dugós volt, a másodikban is mintha magas lett volna az illó, kortyban szebb volt, mézes, akácos, de egy friss malvazija talán jobb lett volna indításnak. A Roxanich Antikva Malvazija 2008 a hosszasan macerál, héjon tartott borok egyik legemblematikusabb tétele, vagy utálni, vagy rajongva szeretni lehet. A két isztriai után a kontinentális részekről jött az Ilocki Traminac 2009, friss, üde virágossággal, de szárazon, hosszú lecsengéssel. A közelből kóstoltuk a Belje Merlot 2009-et, erről már írtunk korábban, most is jó volt, arányos, telt, sok gyümölccsel, szép savakkal. A vége ismét egy Roxanich volt, Teran 2008. A terant szeretjük, ebben van 20 százalék refosk is, mg jobb, tömör, zömök bor, sok feketeség, sok gyümölcs, nem kevés sav és nyers erő. nem a legteljesebb kép, ízelítőnek nem ossz, de Horvátország ennél tud izgalmasabbat is. De persze, beszerezni nem egyszerű onnan borokat, tudjuk ezt mi is.

Aztán elhúzódó zárás, majd esti fogadás, etyeki Kertész-borok, habzó pinot és brutál zenit. Eredményhirdetés, győztünk, mehetünk megpihenni.

Kihagyhatatlan borok, élmények

Villányi Cabernet Franc Terasz: tizenegy villányi pincészet cabernet franc-jai és persze más tételek is. Ilyen sor ritkán adatik meg, kiderül, miért is szeretik a fajtát Villányban, miért érdemes ezen dolgozni és milyen sokszínű még a franc-világ.

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb