Van az úgy, hogy ünnepelni is szakítunk időt. Tettük ezt szombaton is. Az ünneplés nem elmélyült kóstolás, hanem ünneplés, boldogság, öröm és zene, tánc és beszéd, étel és bor, ahogy mondani szokás: két végén égetjük ilyenkor az usb-t. Jegyzetfoszlányok, emlékdarabkák szombatról.

Minden konyhai történet egy személyes élmény köré épül. Talán éppen azért, mert a konyha más közeg, érzelmeket közvetít, hiszen ott valaki egy másik ember vagy emberek öröméért dolgozik. Nem is kell ezt túlmisztifikálni, egyszerűen csak enni jó, meg szerintem főzni is, kifejezetten. És ott, ahol jó (l)enni, könnyebben nyílik a lélek, gyorsabban szelídül a ránc. Hogy a történetet se feledjem, el kell mondanom, hogy egyszer elzarándokoltam Budapestig egy mozsárért. Tudom-tudom, helyi viszonyok között ez nem egy El camino, mégis ráncolta a szemöldökét egy kedves rokonom, mikor kérdésére töredelmesen megvallottam, hogy az utazás fő motorja a gránitmozsár beszerzése volt, minden egyéb csak libatepertő és köménymagos pálinka. 

Az osztrák cirfandlik után halászlevet készített drága Dusán barátunk a szerdai borklubban (bajait/mohácsit/bezdánit) - a borokat illetően meg csak annyi volt a kikötés, hogy mindenki hozzon egy palackkal abból, ami szerinte a leginkább passzol a halléhez. A spektrum nagyon széles volt, és akadtak meglepetések bőségesen. Dusán halászleve parádésra sikeredett, belsőséggel, ponty és harcsa fejekkel, ahogy illik. Meg sem álltunk négy tányérig mz kollégával, mellé persze folyamatosan töltötték a borokat, muszáj volt kideríteni, hogy melyik fajta teljesít a legjobban. Jegyzetelésre nem sok idő jutott, így távirati stílusban, nagy körvonalakban és a fő benyomásokat összefoglalva tudunk tudósítani az eseményről.

A Pécsi Borvidék és a cirfandli elválaszthatatlanok egymástól, az országban másutt nem is találunk cirfandli szőlőt (sajnos már Pécs környékén sem túl sokat…). A világban is nagyon ritka ez a szőlőfajta, egy kisebb szlovéniai területet leszámítva csak Ausztriában találkozhatunk vele. Bécstől mintegy 20 km-re fekszik Gumpoldskirchen, a település határában találhatóak a legnagyobb cirfandli (zierfandler) ültetvények. A kétezres évek elejéig volt is együttműködés a két település, a két borvidék között, évről-évre megrendezésre került egy nemzetközi cirfandli verseny is. Sajnos ez a kezdeményezés elhalt, mindenképpen érdemes lenne életre kelteni a kapcsolatot, és a cirfandlik megmérettetését is. 

Mit taníthat két olaszországi borvidék Villánynak? – tette fel magának a kérdést 2011 őszén a siklósi Riczu–Stier Pincészet stábja, a választ a legmegfelelőbb helyeken kutatva. Háromnapos programjuk úticéljának Dél-Tirolt és Toszkánát szemelték ki, a kirándulásra pedig a pincészet munkatársain kívül néhány partnerüket, köztük a Pécsi Borozót is invitálták.

Csak azért nem hullattunk könnyeket, amikor néhány éve a Pécsi Sörfőzde kivonta a boltok polcairól a Három Királyokat, mert akkor még nem voltunk annyira rajta. Tavaly decemberben annál nagyobb lelkesedéssel vetettük bele magunkat a feltámasztott sör fogyasztásába.

A nagy hóeséses nyavalygást megelégelve a szokásommá vált reggeli egyórás hólapátolást követően úgy döntöttem, hogy benézek a város szívébe. Elindultam hát helyi járatú buszt keresni, ami a centrum felé vinne, fel is szálltam egyre, de az a cél előtt pár megállóval lerobbant. Sebaj, pár (száz) méter havas gyaloglást követően legalább felszállhattam a sikeres belvárosi járatra, a negyvennégyesre. Még nem buszoztam se a Szent István téren, se a Mária utcában, élmény volt, de csak a Flórián térig tartott. Onnan gyalogoltam szorgalmasan, oda s vissza, ebédelni, tárgyalni, sajtótájékoztatóra.

A kocsmát Antica Enoteca Del Borgónak hívták, esetleg La Botte Gaiának vagy Zi Barbának, már nem tudni, mindenesetre egy torinói borbár volt, amelyben Wildschwein úr a barolóval először találkozott. Nem mondhatnánk, hogy különösebben el lett volna tőle ragadtatva, sőt inkább olyan érzete támadt, mintha a cserzővarga kádjába kortyolt volna, és a cserlé már kezdené is a nyálkahártyáit cipőkészítésre alkalmas bőrré alakítani. Wildschwein urat ez ez élmény nem rendítette meg, hiszen ő olyan dolgokat kóstolt élete folyamán például tokaji aszú címszó alatt, hogy azokhoz képest ez a Renato Ratti Rocche nem igazán érdekes. A tokaji aszúval való párhuzam egyébként azért merül föl, mert a a királyok bora, borok királya szállóigét a köztudat nemcsak a tokaji aszúhoz kapcsolja, hanem a barolóhoz is.

Vonat, hideg, tyúk, tűz, füst, vonat, füst, pálinka, füst, füst, hideg, füst, köröm, rozé, chardonnay, barrique. Melegebb, kemence, siller, ebéd, pörkölt, köröm, tarhonya, nagy asztal, szóda. Villány-bérenc, Szekszárd-bérenc, Tolna-bérenc, Pécs-bérenc, szerző, szerkesztő, vörösbor-sznob, szárazbor-sznob, derítés, hárslevelű, Kopár, bormarketing. Pincetúra, borkápolna, olaszrizling, kékfrankos, syrah, tannin, hordó, Zolibácsi, Polgár-család. Malacsült, orákulum, rétes, Pécsi Borozó, siller, szóda, siller, szóda, siller, szóda, siller, szóda.

Vannak régi tartozásaink. Ilyen például az a csomag, amit pécsi borokért cserébe küldtek nekünk szegedi barátaink. csak közben a borklub téli szünetre ment, és idő kellett, amit több szempontból sem volt szerencsés. Voltak borok, amelyeknek ez a várakoztatás nem tett jót. Róluk most nem is írunk, nem lenne tisztességes. Viszont írunk mindazokról, amelyek túlélték az idő viharait, a többszöri költözést és a borklub néhány tagjának Alfölddel szembeni előítéleteit is. Bár azért oka van az előítéleteknek is, mert még mindig kisebbségben van a minőségi borkészítés, de vannak olyan pincészetek, amelyek borait bármikor szívesen bontjuk ki. Hogy legyen még néhány ilyen tipp, érdemes folytatni a hajtás után.