Egész biztos mindenki látta már a Somogyi Pince nevet, aki legalább egyszer átment az alagúton Pécsett. Ez a misztikus építmény – mely egyébként neves építészek, belsőépítészek, tájépítészek keze munkáját viseli – mindenki fantáziáját megmozgatja. Mi is így voltunk ezzel és persze mindig is ott volt előttünk a Pécsi borvidék egyik legnagyobb termelőjeként is, de csak most jutottunk le a látványpincébe és kóstoltuk meg igazán a borokat. A Somogyi Pince titkait és értékeit kutattuk.

Gyermekkoromban volt egy egészen pontosan körülhatárolható időszak, amikor ettem a sót. Nem főfogásnak persze, nem sóevő diéta kapcsán, egy jól kiforrt sóvesztő szindróma árnyudvarában, hanem l'art pour l'art a só ízéért.

Felpaprikázni a másikat, borsot törni az orra alá – néhány jól „megfűszerezett” szólásunk, szenvedélyesek, mint amilyenek a fűszerek maguk. Bejárva Pécs környékének fűszerútjait, amelyek sajnos még ritkásak és nem olyan élénkek, mint azt a Fűszerek Városa cím megérdemelné, egyaránt szenvedélyre, ínyencségre és természetszeretetre ismertem e különleges szakma művelőiben. Mindegy, hogy fűszerek termesztésével, szárításával vagy keverékek készítésével foglalkoznak, az ételek ízesítésén túl jóval többre becsülik azokat. Szenvedélyük a fűszer.

Esküvők ideje a nyár. Kiváltképp az idei forró, száraz nyár. Miközben a gazdák könnyeikkel igyekeznek óvni a kiszáradástól a földeket, a szőlősgazdák pedig szinte testükkel is óvnák a néhanapján lecsapó jégtől a fürtöket, javában dübörögnek város és régió szerte az esküvők.

Ha tokhal volnék, bármely fajta is a címben említett három közül, baromira utálnám ezt a rovatot, és mérgesen úsznék tovább, lehetőleg Irán partjaihoz, mert ott most a legbiztosabb; tokhalnak lenni legalábbis föltétlenül.

Néhány évvel ezelőtt nagyon szkeptikusan, de érdeklődve figyeltük a bag-in-box térhódítását, hogy vajon hova fejlődik, mennyire lesz hétköznapi dolog a borok tárolására ez a módszer. Eltelt néhány év és ugyan engem meggyőztek, viszont a fogyasztók jó része még mindig ferdén néz és szinte kizárt, hogy a boltban ilyet levegyen a polcról. Van még egy ilyen mostohagyerek a sorban, mégpedig a csavarzár. Furcsán nézünk rá, azt gondoljuk olcsó és silány minőség az, amit elzár a levegőtől. Pedig a jövő nálunk még csak kopogtat, határainkon túl ugyanakkor ez már a jelen.

Keller György boraiért el kell utazni Villányba. A családi pincészet ugyanis jóformán „láthatatlan”: bevásárlóközpontokban egyáltalán nem, néhány vinotékában, étteremben, ritkábban fesztiválokon lehet találkozni inkább a boraikkal. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, nem kicsi kézműves pincéről van szó. Az évente hét és fél hektárról szüretelő pincészet évi 50–60 ezer bort palackoz és értékesít: túlnyomórészt helyben, meglepően jó ár-érték arányban.

Indult néhány éve egy aranyos, kedves, ötletes kezdeményezés Villányban. Pontosabban Kisharsányban, a Fekete-hegyen született meg az ötlet: készítsenek a régi hordókból művészi hordókat. A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet akciója művészek sorát ragadta meg, születtek innovatív és meghökkentő, bájos és fura alkotások egyaránt, a Művészi Hordók bejárták a világot, még Bordeaux-ban is őszinte taps fogadta őket. Jelen sorok szerzője is büszkén vetíti őket előadásaiban, amikor a Pannon Borrégió kreativitásáról, a bor és művészet élő kapcsolatáról ejt szót. Másfajta kapcsolatot feltételez azonban egy nemrég hozzánk eljutott kezdeményezés, amelyben Eger magához ragadja a művészi hordókat. Hogy hogyan s miért? Mindjárt folytatjuk... 

Amikor kijelöltük időpontnak június utolsó szombatját, sejtettük, hogy nem fogunk fázni, de a negyven fok azért megdöbbentő volt. A forróságban már-már arra is gondoltunk, hogy idén közönség nélkül maradunk, de aztán örömmel láttuk, hogy a borkedvelő közönség nem hagyott bennünket cserben. A Pannon Borrégió 25 tagú borválogatottjának bemutatkozásán mintegy kétszáznegyven pohárba került bor, sikeresek voltak a délelőtti kóstolókurzusok és az idei újítás, a helyi termékek kóstolója és vására is népszerű volt látogatóink körében.

Egyedi és itthon még különleges módon hívja fel az Eco-Sensus Közhasznú és Nonprofit Kft. a figyelmet a helyi értékek, a szekszárdi helyi termékek és azok fogyasztásának jelentőségére. Külföldön, különösen a mediterrán országokban elterjedt példát követve a város északi határában, az 56-os főút bevezető szakaszán lévő körforgalomban 300 szőlőtőkét telepítettek, az ünnepélyes átadásra június 29-én került sor.