Kérem Várjon!
Cikkek
Stabilan a csúcson
Gondolatok a tokaji Erzsébet Pince borairól
Ercsey Dániel
2020 október 31.

Az elmúlt évtized csendben kitermelte Hegyalja új vezető termelőit, akik évről-évre a legmagasabb minőséggel lepik meg az embert. Közéjük tartozik (szerény meglátásom szerint) Balassa István, a Gizella Pince, a Tokaj Nobilis, a Kikelet Pince, Homonna Attila (bizony, még mindig!) és persze Prácserék, akikről most szó lesz.

A fentiekkel egyáltalán nem a nagy pincéket (Disznókő, Oremus, Hétszőlő, Mad Wine, Pajzos, Royal Tokaji), vagy az eddigi top termelőket (Szepsy, Demeter Zoltán) temetem, sőt! Meggyőződésem, hogy nekik a legjobb, ha újabb és újabb csúcsokat ostromló, netán már el is érő birtok bukkan fel Tokajban, ahogy Mádnak is az teszi a legjobbat, ha felzárkózik mellé Tállya, Tokaj, Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Tolcsva, Olaszliszka vagy éppen Sárospatak. Biztos jártak már keleti bazárban, ahol a hasonló szakmát végzők egy utcába csoportosulnak. A lényeg itt is ugyanaz. Ha nem egy, hanem tíz jó termelő van, az mindenkinek főnyeremény!

A Tokaji-hegy és dűlői a WineSofa infopószterén

No de vissza az Erzsébet Pincéhez, akikhez évente legalább egyszer ellátogatok, hacsak a tokaji kévázójukat nem számolom, mert akkor minden egyes alkalommal, ha Hegyalján járok. Az van ugyanis, hogy a száraz boraikkal (!) lassan minden évben versenyben vannak a legjobb tokaji szárazbor tiszteletbeli címéért, mi több, világklasszis borokat szűrnek folyamatosan! Nem én, vagy nem csak én mondom! Ugyanez a tapasztalatunk a Borigós vakteszteken (pedig BGB és Bálint Laci is láttak már karón varjút…), a privát kóstolókon, de még akkor is, ha előkerül itthon egy-egy idősebb palack Király vagy Zafír a borhűtőből. Ünnep minden ilyen pillanat!

Hajni és Ronn a Bodrogon (fotó: Koltai Piroska)

A birtok hátterével nem fárasztanék most senkit, majdnem minden benne van az alábbi kis videóban, amit a Lecsengéssel csináltunk, többek között Ronn kulcsmondata is, a hobbim a minőség, amit őrültebb napjaimban szeretnék a homlokomra tetováltatni, annyira betalált. Persze a megszállottság és a felkészültség mellett ott van az is, hogy ismerik a piacot, ahová a borokat szánják, ismerik a dűlőiket, az alapanyagot ami beérkezik, a hordót amit használnak, egyszóval összeállt a kép, talán már a finomhangoláson is túlvannak, vagyis marad az évről évre fennálló évjárati különbség, ami persze nem csekély, sőt!

Aki szeretne egy kis segítséget a pince borai kapcsán (nem mindegy, mit vesz le ennyi pénzért a polcról), az készüljön egy feszes birtokborra (estate furmint név alatt, van olyan évjárat amit a Wine Enthusiast 90 ponttal honorált), egy elegáns Zafírra (a dűlő nevének története a fenti videóban látható) és egy széles, hömpölygő, koncentrált és elegáns hordóhasználattal bíró Királyra (a 2016-os verziója nem csak Ronn szerint volt vízválasztó, szerintem is a valaha készült egyik legszebb száraz tokaji).

Fotó: Koltai Piroska

Pár hete egy Zafírt kóstoltam 2018-ból, ami eleinte kissé visszafogott volt, az illatban főleg citrusokkal és almával, kevés őszibarackkal, de aztán szépen kinyílt és fehér virágok is felbukkantak benne. Kóstolva aztán az elképesztő elegancia döbbentett meg, a hordót alig lehetett érezni, finom savak és hosszú lecsengés jellemezték. 91/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Tudják mi a legjobb az egészben? A borokat pinceáron lehet megvenni a kávézóban, a tokaji főutcán. Akár a délelőtti cappuccino mellé…

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb