Kérem Várjon!
Cikkek
Szöglet, nyugaton
Gáspár Pincészet, Mozsgó
Bernáth Péter
2019 szeptember 02.

Április általában az egyik legideálisabb hónap az íráshoz. A kiszemelt borászok, borászatok relatíve ráérnek a mi kis Pécsi Borozónkra. A szüret már csak egy elhalványuló, régi emlék, a tavaszi előkészítő munkákkal – kis szerencsével – már végeztek. Az időjárás, ha olykor netalán kicsit szeszélyes is, de már tökéletesen alkalmas a termőterület bejárására, akár gumicsizma nélkül is. Nincs is más ilyenkor hátra, mint előre! Gadget kollégával ezúttal a Pécsi Borvidék legnyugatibb csücskébe tartunk Mozsgóra, ahol egy ígéretes fiatal bortermelővel, Gáspár Szabolccsal van találkánk. Cikkünk a Pécsi Borozó nyári számában jelent meg.

Jómagam kereskedőként megkülönböztetett figyelemmel szemlélem a borokat, s különösen érdeklődő vagyok, ha új szereplő jelenik meg a piacon. Az elmúlt hónapokban több helyen is felfigyeltem-felfigyeltünk a fiatalos, színes megjelenésű Gáspár-borokra, a Bellator fehér házasításra és párjára, egy rozéra, amelyekről kis utánajárással kiderítettük, hogy legutóbb a mohácsi Vince-napon is igen jól szerepeltek (arany és ezüst). Nosza, ilyenkor kötelező még mélyebbre ásnunk!

Első találkozásunkkor igencsak meglepődünk, hiszen egy 24 éves fiatalember vár minket az ámulatba ejtő panorámával rendelkező turbéki szőlőhegyen. Kérdésünkre a kezdetekről így mesél: „Családunkban már több generációra visszamenőleg hagyományosan nagyon fontos a szőlőtermesztés és borkészítés szeretete, a 19. század második felétől már Szigetvár és Teklafalu környékén műveljük a területeket, viszont én vagyok az első, aki fő hivatásomnak ezt a feladatot választottam. Persze közel sem egyenes út vezetett idáig.” Mint nagy Pamacs- és sportrajongó, első pillanatra ott motoszkált a fejemben, hogy valahonnan ismerős Szabolcs. Pár keresztkérdés után ki is derült, hogy honnan: „Korábban kapusként a PMFC korosztályos csapatait az U21-ig bezárólag mind végigjártam, aztán ott döntenem kellett, hogy melyik úton haladjak tovább az életemmel. Végül a szőlő és a bor mellett döntöttem. A labdarúgással továbbra sem hagytam fel, futsal, majd strandfoci vonalon játszottam tovább, utóbbiban válogatott szintig jutottam. Emellett kezdtem el tudatosan készülni választott pályámra, a Pécsett indult szőlész-borász képzésen tanulok jelenleg is.”

A beszélgetés második felében inkább a szakmára terelődik a hangsúly, a nem egészen 1 hektár terület nagyobbik részén old-school egyes függöny művelésű tőkék vannak, vegyes ültetvényben. A Bellator alapját szolgáló fajták mind megtalálhatóak itt, zöldveltelini, müller thurgau, kunleány illetve ezen kívül még olaszrizling. A jövőben szerkezet átalakítások várhatóak, pinot noir fog ide kerülni. A rozé alapjául szolgáló kékfrankos, zweigelt, blauburger fajták kiegészítik a kínálatot. A terület kisebbik részén teljesen új kékfrankos telepítések cseperednek, Szabolcs saját bevallása szerint a testesebb vörösekben látja a saját jövőjét és stílusát, a löszös-agyagos, vastag termőrétegű talaj és a szubmediterrán klíma egyedi illat- és ízvilágú borokat képes adni véleménye szerint – bizonyos Ebner pinot-k felderengő benyomásaihoz nem is kell messzire mennünk.

„Ezek a vesszők csak évek múlva hoznak majd termést, de addig is vásárolt anyagból már kísérletezek az ideális stílussal, a présház alatti török kori pincében két 225 literes hordóban pinot noirok érlelődnek, összesen 18 hónapon keresztül, nagyon izgatott vagyok a végeredményt tekintve, eddig minden nagyon bíztatónak tűnik.”  A pincejáratban – amely kialakítását és történelmét tekintve az egyik legnagyobb meglepetés számunkra – személyesen is meggyőződünk a két hordó meglétéről, illetve arról, hogy hatalmas potenciál lehet a Gáspár Pincészetben, hiszen Szabolcs tanulmányai mellett gyakorlati tapasztalatot az Ebner Pincészetben szerzett, főállásban pedig jelenleg Villányban, Gere Zsoltnál fejlődik és csiszolja a szakmai tudását borászként. Ennél jobb kiindulási alapot, ennyi idősen nem is lehetne kívánni sem.


Fotók: Kiss 'Gadget' Zoltán

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb