Kérem Várjon!
Cikkek
Toszkána télen
Fotóriport
Bukovics Martin
2021 január 20.
Amióta megszüntettük a nyomtatott kiadást, egyre több külföldi tudósítónk lett, így van kollégánk a festői Firenzében is, aki néha kirándul a környékre, mondjuk a Chianti Classico szívének szémító Raddába és környékére. Fotók következnek a téli toszkán tájról, kevés szöveggel, pár perc végigpörgetni, virtuálisan elszakadni a pannon szürkölettől.

Ez akár egy festmény is lehetne, persze nem az okostelefon egyébként meglepően nem is annyira szerény fotós képességei, hanem a tipikus toszkán táj miatt: ciprusok, olajfák és szőlő mindenhol.

A toszkán Chianti Classico szívében járunk, Radda in Chianti környékén. 1716-ban Radda és két mellette lévő település, Castellino és Gaiole körüli területek lettek kijelölve Chianti borvidékként, amihez aztán később hozzácsapták a henteséről és bioborairól ismert Panzanót, illetve Grevet. Ma gyakorlatilag fél Toszkánából lehet Chianti néven forgalomba hozni jobb-rosszabb bort, de az immáron szigorúan eredetvédett Chianti Classicot csak és kizárólag innen, a Firenze és Siena közötti, klasszikus értelemben vett Chiantiból lehet.

Toszkána szerencsésnek mondhatja magát 2021-ben: a 2020-as koronavírus-járvány a régió kórházait nem tette annyira próbára, mint az északibb lombardiai és piemonti kórházakat, az új év pedig a viszonylag fegyelmezett lakosságnak köszönhetően lazításokat hozott a korlátozások terén. A római kormány sárga zónaként sorolta be a régiót, így az éttermek, borbárok, kávézók este hatig nyitva tarthatnak, hovatovább be is lehet hozzájuk ülni. 

Sárga zónákban a régió határain belül szabadon lehet közlekedni, így a helyi turizmus talán fel is lendül emiatt. Sok étterem a hétvégén még nem is nyitott ki, akik igen, fél házzal mentek. A héten a múzeumok is kinyithatnak a többhónapos kényszerszünetet követően. Lehet majd fogadni, hol lesz nagyobb tömeg: az Uffiziben vagy a szőlőkben.

A toszkánok nem várnak a Vince-napig, nekiláttak már január elején megmetszeni a szőlőt, a hónap közepéig a Chianti Classicóban látott területek jó harmadán már végeztek is.

Persze nem tökéletesek ők sem, a kép baloldalán észrevenni egy hibát.

Ezek a szőlők amúgy az Olaszországban számos borászatot tulajdonló Zonin-családhoz tartoznak, övék ez a 125 hektáron gazdálkodó Castello di Albola nevű pincészet is, ők galád módon nem voltak nyitva vasárnap. Na jó, valójában 900 hektár tartozik hozzájuk, de csak 125 hektáron van szőlő. A többi az olajfáké. Illetve a vadaké, mert erdő. Vagyis potenciális szőlőtermő terület.

A névadó XII. századi kastélyra néznek a szőlők. Persze van egy újabb, kényelmesebb, szebb kerttel ellátott birtokközpont is, amit az első olyan hétvégén, amikor legálisan kinyithatnának, inkább zárva tartottak.

Ha valaki nyugatról autózna kelet felé Radda in Chiantiból, itt kell lekanyarodjon balra. Fel fogja ismerni: a kápolna mögé egy nyolcszor akkora modern szőlőfeldolgozót és kóstolótermet húztak fel. Mármint azt hinné a gyanútlan utazó, hogy az a frissen telepített szőlővel körbevett, gyönyörű panorámával rendelkező valami egy pincészet: dehogy az. A LVMH-konszernhez tartozó Céline-táskamárka nemrég átadott gyára

Mint minden Chianti Classico-településen, Raddába is jutott egy kakasos szobor, ez ugyanis a borvidék védjegye: ha ilyen van egy palackon, akkor innen származik a bort, nem pedig valami random Chiantiról van szó Pisa környékéről vagy a sienai és arezzói dombokról. A classicók legalább 80 százalékban sangioveséből készülnek, de kerülhet beléjük canaiolo (egyre gyakoribb, hogy önálló bor is készül a fajtából), colorino és a szupertoszkán forradalomnak köszönhetően nemzetközi fajták is. Egy ligával feljebb játszanak a riservák, ezek a hordós érlelésen túl hosszabb palackos érlelést kapnak, a legfrissebb kínált évjárat az éttermekben a 2016-os, de az is fiatal még.

Akár helyi vagy, akár turista, a járványügyi intézkedések mindenkire vonatkoznak. Egyébként se helyiből, se turistából se lehetett sokat látni hétvégén.

Raddából pár perc autóút a borvidék egyik gyöngyszeme, Volpaia. Ez egy kis középkori falu, aminek legtöbb házában étterem, kóstolóterem, borbár vagy borbolt van. Az autóút alatt jobbra-balra szőlők.

Ennyire klisés, ennyire jó felvásárlási árú, ennyire jó profitot adó borok alapanyagául szolgáló szőlőket szívesen látnék a pécsi borvidéken is. 

Volpaia egyébként mindössze egy völggyel van arrébb, mint a feljebb megénekelt Albona. A borbár-borászat természetesen itt sem volt még nyitva. Talán a következő hétvégén.

Nem szép ilyet mondani, hiszen mégiscsak járvány van, de az üres, akár kosztümös középkori filmek forgatására is alkalmas (már csak a kiváló catering miatt is) falut bejárni óriási élmény volt: sehol senki.

Onnan látni, hogy ősz óta nincsenek turisták a faluban, hogy a terrakottacserepes olajfák mindegyikén megmaradt a termés. November végére, december elejére érnek meg feketére, ekkorra Olaszországban már rég bevezették a különböző korlátozásokat.

Volpaiából egy kaviccsal felszórt őt vezet át Panzanóba, itt van Toszkána egyik leghíresebb hentese, a humorát és hírnevét a boltja köré kiépített éttermeivel gyorsan sok pénzre váltó, a pult mögött Dantét néha akár szavaló Dario Cecchini. Körülötte pedig a száz százalékban bioművelésre átállt helyi borászok szőlői.

De amíg a toszkán vidék ébredezik, érdemes mielőbb megnézni az üres Firenzét, nem sokáig lesz ugyanis az. Az árusok még sehol, a fapadosok nem járnak, az Olaszországba való belépéshez pedig elég egy negatív teszt az elmúlt 48 órából. 


Képek és szöveg: Bukovics Martin, az Azonnali főszerkesztője.

Programajánló
2021. Március
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
2021. 03. 15. 18:00 - 20:00
Facebook Pécs, Pécs
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
banner
Programok