Kérem Várjon!
Cikkek
A mi évzárónk
Adventi Borszalon 2019
PB
2019 december 15.

Az Adventi Borszalonunkon néhány munkatársunk pohárral a kézben járt körbe, hogy némi visszapillantást tudjunk adni, milyen is volt az élmény. Sok száz vendég és megannyi bor, a gasztronómiai ínyencségekről nem is beszélve. Fókuszáljunk azonban a borokra, következik Petra, Balázs és Gyuri rövid összefoglalója.

Aki az elejére időzített

Programütközés miatt csak a borszalon elején tudtam ott lenni, pedig pár órát még eltöltöttem volna a helyszínen. Hogy minden percet kihasználjak, a legelején érkeztem, és pozitívan meglepődtem, hogy már fél órával a kapunyitás után is bőven voltak a termekben. A gasztrós kiállítók közül még többen pakolásztak, de a borok már megfelelőre hűtve, nyitva vártak mindenkit. Mindenhol kóstoltam egyet, miközben körbejártam a helyszínt.

A Baranya teremben biztosra mentem, a Belward Pincészetnél egy sauvignon blanc-nal kezdtem, ezt már ismertem, szerintem idén nagyon jól sikerült.

Utána ellátogattam a Zé Feszt helyszínére, és mivel emlékeztem, hogy tavaly bükki volt a champion, ezért most is ebben az irányban keresgéltem. Véletlenül pont a KT Kézműves Pince 2017-es zenitjét kóstoltam, ami végül a közönség-kedvenc lett. Nekem is ízlett, jó ivású volt és jól állt neki a hordó.

A Szekszárdi teremben inkább a gasztro-rész fogott meg, nem tudtam megállni, hogy a Yokka Desszertműhely isteni édes falatkáit, és a Hobbipék szarvasgombás vajjal megkent kiflijeit meg ne kóstoljam, de borozni itt sajnos nem volt alkalmam.

Végül a nagyteremből távoztam, ahol a Pajzos Tokaj édes szamorodniját, és a Gróf Degenfeld aszúját kóstoltam meg, tekintettel arra, hogy a téli számban mennyit olvastam Tokajról és az édesekről.

Részemről nagyon örültem, hogy nem csak a Pannon borrégió boraiból tudtam szemezni. A helyszín és az elosztás fantasztikus volt, ár-érték arányban nehezen lehet szerintem ennél jobb borkóstolási lehetőséget találni ma Magyarországon. A kóstoltatók is nagyon kedvesek voltak, ahol jártam, nyitottak voltak a véleményre, és mindig mondtak pár szót a borról a kitöltésnél. Mondjuk, ahol a Pajzos Tokajnál Laurent Comas kóstoltat, ott ez így is van rendjén.

Háromkor kellett eljönnöm, abban az időpontban volt már egy kis torlódás a ruhatárnál és a pohárkölcsönzésnél, remélem később ez nem okozott problémát, akkor még igen gyorsan kezelték a segítők.

Koncz Petra


Akinek az after partira is maradt energiája

Ha úgy távozol egy borkóstolóról, hogy ezt kár lett volna kihagyni, akkor minden rendben volt a rendezvénnyel. Így éreztem én is, amikor este 20:15-kor elhagytuk a Littkét (és a Balkán Bisztró felé vettük az irányt, ahol még több órán át folytattuk a beszélgetéseket a szintúgy ott lazító borászokkal). Pedig nem könnyű műfaj egy olyan kóstolót összeszervezni, hogy a kiállítók és a vendégek is elégedettek legyenek miközben több mint ötszázan vannak ugyanabban a térben.

Azt hiszem a mosolyokból, a beszélgetésekből ítélve ez sikerült, és nem én voltam az egyetlen, aki elégedetten, jó hangulatban hagyta el az eseménnyel. Mindenki közvetlen volt és barátságos, és az is megtalálta a számítását, aki szakmázni szeretett volna a borászokkal és az is, aki csak jó borokat szeretett volna kóstolni.

A borokról: sokat jártunk együtt a Pécsi Borozós csapattal a termekben, így megeshet, hogy egy-egy közös kedvenc is összejött. A külföldiek közül Moreno Coronica malvazijái és Gran Teranja is tarolt, nagy kedvenceim voltak, ahogy a Kováts Pince Pinot Noir 2017-ese is nagyon kellemes meglepetést okozott. Ha már külföld, akkor Balla Géza Sziklabor Feketeleánykája se maradhat ki.

Persze néhány hazai kedvenc is volt, és az is öröm volt, hogy bepótolhattam olyan lemaradásaim, mint hogy megkóstoljam Lelovits Tamás borait, kinek "A csuda bogár 1." számú bora kimondottan nagy kedvencem volt a kóstoló végén.

Örültem, hogy Kis Tamás elhozta az új címkés Bussay borokat, amelyek közül most a Kövecs szürkebarát tetszett leginkább, és a bakancslistáról egy újabb tételt húzhattam le akkor, amikor megkóstoltam a Pálinkás Pince kadarka, kékfrankos, bikavér trióját, amelyek mindegyike nyugodtan odatehető a szekszárdi nagy pincék borai mellé, sőt a kékfrankosról még néhány órával később is elismerően emlékeztünk meg.

De ott volt még a bükki Hajdú Roland 2016-os kékfrankosa, az Etyeki Kúria hamarosan piacra kerülő sauvignon blanc pezsgője, vagy a decemberi lapszámunkban az édes bor teszten 93 pontot kapott Pajzos szamorodni 2014-ből, amelyek mind remek borélményt jelentettek. És közben beszéltünk Pécsről, Tokajról, Szekszárdról, Villányról, az Isztriáról, Szerbiáról, Montenegróról, borkészítésről, Pécsi Borozós tervekről. Jó móka volt, már beírtam a jövő évi naptárba is!

Jenei Balázs


Aki csak ezért vonatozott Pécsre

A rendezvény időpontja szerintem ideális, hiszen már közelegnek az ünnepek, de még nincs annyira közel a karácsony, hogy ne érjenek rá a potenciális vendégek.

A nagyterem és a Zé Feszt pince jól belátható és bejárható volt, a villányi borászatok termét is könnyen megtaláltam, a szekszárdiakat viszont csak jó két óra után fedeztem fel, miután hiányolni kezdtem őket.

Nagy örömmel vetettem rá magamat a külhoni borászatokra, mert ritkábban van lehetőségem kóstolni a boraikat. A Coronica és a Puklavec borok standjától is kellemes élményekkel távoztam, de a legnagyobb rácsodálkozást a horvátországi Kováts Pincészet borai idézték elő. A grasevina és a chardonnay után a pinot noir tette fel a koronát a borsorra. A délután számomra egyébként is az utóbbi fajtával kapcsolatos pozitív élmények jegyében telt: a már említett Kováts Pincészet mellett a Bussay és a Littke pinot noir-ja is kiváló formát mutatott.

Nagyon jó hangulatú beszélgetések folytak remek borok kóstolgatása mellett a Stróbl Borház, a Streit-Zagonyi Borászat, a pannonhalmi Herold Pince, a Belward, a Gróf Degenfeld, a Pajzos Tokaj standjainál és még sorolhatnám...

Bertalan György


Fotók: Kiss Gadget Zoltán és Udruga Dekanter

Legolvasottabb
Legfrissebb