Kérem Várjon!
Cikkek
Borok, álarc nélkül
Pécsi Borfarsang 2.0
Jakab Tamás
2019 február 21.

Másodszor rendezte meg a Pécsi Borvidék Hegyközségi Tanácsa a Borfarsangot, a Jókai Rendezvényház volt a „tett” helyszíne. Persze, nem kellett beöltözni valami jelmezbe, sőt, ezt a borászok sem tették, csak úgy lehetett kóstolni a finom borvidéki borokat. 14 pincészet mintegy 50 bora vett részt a kóstolón, amely a 2018-as tételeket, illetve a 2019. elején forgalomba került új tételeket volt hivatott bemutatni. A tervezett szereplők közül egyedül a bólyi Ivik Borászat nem jött el, betegség miatt.

A kínálatot négy óra leforgása alatt kellett volna végig kóstolni, amire, valljuk meg, esély sem volt… A következő megjegyzések azért a tételek mintegy 70 százalékának a kóstolása után alakultak ki bennem. Ami egyértelmű: a borvidék továbbra is nagyon erős a friss, reduktív fehér borok kínálatában. Az elmúlt fél évszázad termelési szerkezete, az ebből fakadóan részben adottságként kezelhető fajtastruktúra meghatározó helyzetet jelent, amellyel a borászok zöme szépen sáfárkodik. A fajtaösszetétel rendkívül változatos: kóstolhattunk zöld veltelinit (pl. Bene, Lisicza) Irsait (Belward), olaszrizlinget (pl. Kovács-Harmat, Bene), királyleánykát (Planina), rizlingszilvánit (Colonus), pinot gris-t (Wekler), chardonnay-t (Belward), cirfandlit (Radó, Szabó Zoltán), sauvignon blanc-t (Eberhardt, Lisicza, Wekler). Színesítette a választékot még cserszegi fűszeres (bene, Lisicza), zenit (Schunk, Kutató) is, azaz, zömmel azért az aromatikusabb fajták. Aztán tarkították fehér küvék is a kínálatot, a szederkényi „vonal”, azaz a Lázár Pincészet és a Kotsis pince volt ebben különösen erős, két-két tétellel is. A Szőlészeti-Borászati Kutató battonage technológiával készített, évjáratos furmintja pedig azt is bemutatta, hogy ilyen típusú fehérborokkal (is) érdemes kezdeni a borvidéken.

Megvallom, a friss, harapós, eleve csak rozénak készülő (kékszőlő gyakorlatilag fehérbor készítési eljárással) verzió egyre inkább kiesik érdeklődési körömből (szerintem nem tölt be más szerepet, mint a könnyed, illatos fehérek, az íz- és illatspektruma viszont utóbbiaknak sokkal szélesebb), így ez az a tétel, amelyről csak korlátozott ítéletalkotási képességgel rendelkezhetek, a kóstolt tételek mind tetszettek, aromaszerkezetükben és ízvilágukban, nemkülönben lecsengésükben is többet adtak, mintsem, hogy egy tavaszi fűnyírás szomjoltó fröccs alapanyaga legyenek.

A vörösök. Számuk a legkevesebb volt, de ismét csak megerősített, hogy ezzel a témakörrel nagyon is érdemes foglalkozni a Mecsek és a Geresdi dombság lankáin, nem kell a Szekszárd-Villány vonaltól megijedni, különösen, hogy a múltban ez a legfinomabban sem volt így. Külön öröm ebben, hogy pár borásszal szót váltva, konkrét kékszőlő telepítésekről számoltak be az idei vagy a jövő évre.

Talán egy kivételével az összes vörös terítékre került, és ezek a jobbára 2017-es tételek már most igen szép arcukat mutatják, még bőven van potenciál bennük, hogy az elcsépelt fordulatot hozzam elő, de, hát, hogy a fenébe ne lenne egy másfél éves cabernet sauvignonban vagy syrah-ban, vagy éppen cabernet francban!...

A mindenestől közel száz résztvevő szavazott is, a fehér és a rozé kategóriát a Belward Pincészet vitte el az Irsaival és a Rozé Cuvée-vel. A vörösöknél Schunk Syrah 2017 lett a legjobb közönség bor.

Végül, néhány nagyon tetsző tételről.

A zenitek. Szinte már verseny van a kevés, de annál komolyabb helyi tételek között, ráadásul, ahogy hallottuk, bővülni fog a termelők sora. Továbbra is mindegyik tetszik, talán most egy hajszállal a Kutató zenit volt előrébb, igazi roppanós alma- és virágbombaként.

„Illatfelhők és ízbombák”. Szombaton ebből (a közönség többségi véleményével szemben) a Lisicza cserszegi fűszeres tetszett a leginkább, igazi rózsás illatbombát kaptunk belőle. Szép savgerinc, egyensúly, mi kell még ebben a kategóriában?

Világfajta fehérek. Belward chardonnay, remek friss ízvilág, természetesen a visszafogottabb illat után, semmi hordó-vajas fedés, ahhoz képest, hogy tartályos chardonnay, még behízelgőnek is mondanám. Eberhardt Blanc, amely 90%-ban sauvignon blanc, ennek megfelelően tipikus sauvignonos ízvilág, herbás jegyek, tavaszi réttel, némi friss almával a végén. Talán a nap legszebb tétele volt a fehérek között.

Végül egy kakukktojásról, a Kutató Furmint 2017-ről. Hevér Laci megint kísérletező kedvében volt, az éppen 2017. óta használt új hordókat bevetette ennél a tételnél is, ráadásul megspékelte egy kis seprős érleléssel is, hat hónapon keresztül. A terv bevált, szép, vajas-pirítós vonalat kapott az egyébként nem könnyen kezelhető bor, és ez nagyon jól is állt neki.

Rozék. Egyet említek most csak, bár nem rozé, de kizárásos alapon itt lesz a helye. Ez pedig a Planina Siller. Meglepő házasítás, 70% cabernet sauvignon és 30% barbera, remek összhatás, a két fajta szépen kiegészítette egymást, egyben a szilvás-fekete gyümölcsös jegyek uralkodtak.

Vörösek. Mindegyik 2017-es tetszett (Lisicza cabernet franc, Schunk cabernet franc, Eberhardt „szintén zenész” cabernet franc, Schunk cabernet sauvignon, Planina Prim Cuvée), a közönséggel együtt nekem is Schunk Syrah 2017 volt talán a legjobb ebből a halmazból. Igazi észak-rhone-i típusú történet, pici szederrel, piros gyümölcsökkel, harmonikus alkohol-sav egyensúllyal, hosszú korttyal.

Ettől a közönségdíjas tételtől szinte semmiben nem maradt le a kevés nem 2017-es tétel egyike, Eberhardt 2015-ös pinot noirja, egy málnás, piros gyümölcsös, meleg tónusú vörös.

Összességében, nagyon jó kis rendezvény volt az idei Borfarsang, azt gondolom, rendszeressé és folyamatossá kell(ene) tenni a jövőben az ilyen alkalmakat, ezek a személyes bor-borász találkozások tudják hosszú távon tovább erősíteni a helyi közönségben a helyi bor fogyasztása iránti igényt. Gratulálok a szervezőknek, csak így tovább.


Kiegészítés a borfarsangi beszámolóhoz

Önhibáján kívül nem tudott részt venni az Ivik Pincészet a Borfarsangon, viszont volt olyan szerencsénk, hogy le tudtuk kóstolni a tételeit.
Mindegyik tétel 2018-as, a három fehérből egy jut az „illatfelhők, ízbombák” kategóriába, a királyleánykájuk egyben talán a legjobb tétel is, szép savszerkezet, pici muskotályos aroma, virágfelhő és tavaszi rét, a végén a pici maradékcukor még dob rajta.
A világfajta halmazt képviseli rizlingszilvánijuk és rajnai rizlingjük, most a rizlingszilváni tart előrébb, fajtakarakteres íz, pici mandulával, egyensúlyos alkohol-sav aránnyal, jóivású bor. A Végül, negyedik fajtájuk egy cabernet sauvignon rozé, pici málnával, élénk savakkal, a cabernet rozékra jellemző markánsabb savakkal: jól beleillik a farsangi sorba, az ott látott (magas) átlagminőséget bőven hozza. Érdemes lesz Emmauszon kóstolni, nyitva lesznek!

Legolvasottabb
Legfrissebb
Programajánló
2020. November
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
2020. 11. 07. 17:00 - 23:00
Pócz Pincészet Balatonlelle, Kishegy
8
9
10
11
12
13
14
2020. 11. 14. 17:00 - 2020. 11. 15. 12:00
Knáb Panzió Nemesnádudvar, Széchenyi utca 25.
15
2020. 11. 14. 17:00 - 2020. 11. 15. 12:00
Knáb Panzió Nemesnádudvar, Széchenyi utca 25.
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30