Kérem Várjon!
Cikkek
Grog&Roll
Váncsodi József
2010 december 18.

Ahogy a délelőtt tűszúrás-szigorú szembeszelében az utcán lépkedtem, sürgetve A és B pontok közötti út mielőbbi elszivárgását, már az este szoba-melegű nyugalmára figyelmeztem, bízva a kibontásra váró Aszú erejében: a palackba csomagolt három puttonynyi napfényben. Holott, a napsugaras fehéreket a tél derekán hajlamos vagyok elfeledni és kialakult amnéziámon alig szivárog át egy-két minden idős tétel. Jó, tudom, az Aszút felesleges megpróbálni bárhova besorolni, ugyanis titkos alkímiák pincemélyen született gyermek, mely önálló entitás, bizonyosan sokkal több, mint az Őt alkotó „alkatrészek” összessége.

Rozéimat is száműztem: lévén túl vagyunk Hanukán, s nekem minden vallási kötődés nélkül ez azt jelenti, hogy bizony rozét legközelebb, már csak a friss tételekből, a tavaszon túl fogyasztok.

Teret nyerve immáron tombolnak a vörösök, melegük, testük lobogásában naponként hamvad el a tél, hídként kapaszkodnak valami zimankón túli bizonyosságba: lesz megújulás, madárfütty, heverészés a grundon és szoknyaszélt meglebbentő jó idő.

És most már – vissza térve öreg fotelomba – bizonyos: Aszúm nem hagy cserben: jól működik, elemel, bíztat, gyümölcsbe borít, és most az sem érdekel, hogy kifut ujjaim alól a betűk kopogásával az este és reggel csikorgós lesz az ébredés.

Persze tetszik, nem tetszik (és most logikai ugrás következik, legyünk résen!) e jégvirágos időkben van, hogy a vaksötétbe fordult estéken nem vágyunk a savgerincek, tanninok, túlérett gyümölcsök, olajosság incselkedésére, pláne nem a Karácsony-közeli ajándékfürkészős, ámde elengedhetetlenül láb- és kézujjat gémberítő napokban!

Az ajkunkhoz emelt teás csésze melege átmeneti, átjárhatja ugyan jégvirágos porcikáink, de józanságunkon nem ejt csorbát, s e szívtörős életben olykor valljuk be: ácsingózunk egy kis feloldódás után, és az alkohol köztudottan jó oldószer.

E semmi ágán ülő tipródások időszakába az Úristen megteremtette a Grogot és látta, hogy az jó! – valahogy így történhetett... Igaz, egyes mende-mondák, tizenharmadik századi kalózoknak tulajdonítják a hatalmas ötletet, mely abból állt, hogy a hosszú úton erősen algásodó/poshadó édesvizet rummal próbálták ihatóbbá szelídíteni, netán fertőtleníteni. [Demográfiailag mennyivel jobban illene a magyar társadalomhoz a műtét előtti rumos lemosás, hajh!] Majd egyes haramiák citrommal bolondították meg az italt, mely jelentősen fokozta a gasztro-élmény kalózkodását az ízlelőbimbókon, messzebbre kergetve a skorbutot és egyéb rútságokat, ezt tapasztalva a kedves félszemű kollégák fantáziája meglódult, így lett forró az ital, melybe közepesen kiáztatott tea (hogy ne nyomja el az összetevők zamatát), helyenként sör, fűszerek (fahéj, szegfűszeg) kerültek.

Világhódító útjára tehát hófehér vitorlákkal indult a Grog és sikere a mai napig töretlen a jégtörők között. Sok száz formáját kidolgozták, volt, aki hozzá tett, más elvett belőle, de a konszenzus a rum elengedhetetlen jelenlétében egyértelmű.

Emiatt, a csészénkben melegét elengedő víz-tea-gyümölcslé dolgavégezetlenségét az a néhány centiliter rum vállalja magára, minimum a következő grog elfogyasztásáig; persze ide írhattam volna forró kádfürdő melegét, mint hideg oldó lehetőséget, de abban lényegesen kevesebb lett volna a közösségi élmény, így igyunk inkább még egy csészényi grogot barátainkkal!

E karácsonyi vásáros időkben, a városban lépten-nyomon belebotlunk egy-egy fabódé hívogató illatfelhőjébe, ahol a forró italok között grogot is találhatunk. A Kossuth tér forgatagát jó szívvel ajánlhatom, ugyani a Matias standján a kóstolás és visszakóstolás igazolja a folyamatos minőséget…

Vállalkozó kedvűek otthonukban is belevághatnak elkészítésébe, generálva néhány kellemes, el- és feloldó pillanatot az egész napos rohanást követően, a saját képmásra formált grog kacér lehetőségével.

De most, kicsit elmerengve a harmadik imbolygó lángú adventi gyertya lángját figyelve, elkortyolva napfényem utolsó sugarait, az éj feléhez egészen közel, az alvás békéjére gondolok. Talán kalózaim elkergetik az éjszaka árnyait, jut a titkos receptű grogból ujj és lélek gémberedett hidegét oldó csészemeleg, hogy zavartalan legyen a várakozás, hiszen Advent van, hamarosan itt a fenyőillatú Karácsony...

Legolvasottabb
Legfrissebb