Kérem Várjon!
Cikkek
Mindig egy kicsit többet, egy kicsit jobbat
Rácz Miklós Tamás, Diósviszló
Bernáth Péter
2013 május 10.

Diósviszló, szürkület, havazás. Nem tudjuk biztosan, hogy jó helyen járunk-e, aztán az egyik kapu mögül egy barátságos arc bukkan elő, ismerős hanggal. A Pécsi Borozó Rácz Miklós Tamásnál járt, akit az egyik legígéretesebb fiatal borásznak tartanak szakmai berkekben.

Hamar betessékel minket pincéjébe, amely nélkülöz minden sallangot. Látszik, hogy itt végre együtt lehet bor és borász. Szerényen mutatja be a két nagyobb helyiséget, az egyikben a hordók sorakoznak, a másikban a munkaeszközök. Az egyik sarokban egy régi szőlőprés kelt bennünk némi nosztalgiát.

Nézzük, hogy milyen kincseket rejtenek a hordók! Miki első palackos bora egy lendületes chardonnay volt még 2009-ből, azóta Villány nevéhez méltó cabernet franc-okkal és pinot noir-okkal bővült a repertoár. Utóbbiból egyébként a 2009-es és a 2010-es évjáratú különösen kedvező visszajelzéseket kapott. Azon kérdésünkre, hogy más fajtákkal is fog-e próbálkozni, vendéglátónk így felel: Igazából nem tervezem azt, hogy ezeken kívül mással is kísérletezzek a közeljövőben, először ki szeretném ismerni, majd aztán tökélyre fejleszteni ezeket a borfajtákat. Kis pince lévén évente csak néhány változtatásra van lehetőség, így még évekig is eltarthat az, amíg kiderül, hogy egy borral jó irányba indultam-e el. Itt a faluban minden egy kicsit lassabban megy. De én ezt egyáltalán nem bánom. Az a célom, hogy évről évre mindig egy kicsit fejlődjek, mindig egy kicsivel jobb bort tudjak letenni az asztalra.

Ahogy a tölgyfahordók között haladunk, a kezdetekről faggatjuk. Kiderül, hogy eredetileg katonának készült, de végül a gimnázium végén egy orvosi vizsgálatnak köszönhetően mégis a szőlővesszők mellett kötött ki, folytatva a családi hagyományt. Ma 3,3 hektáron gazdálkodik, emellett napközben a Matias ócsárdi borászatában dolgozik, s mint mondja, tökéletesen elégedett a jelenlegi helyzetével.

Persze, ha kétévente hazahoznám a svájci Pinot Noir Mondial-ról az aranyérmet, akkor még jobb lenne – teszi hozzá viccesen. De a mostani dolgok is úgy vannak jól, ahogy. S ami különösen fontos, boldog vagyok. Nem akarok nagy „birodalmat” létrehozni, egyelőre nem szeretném a pincémet kibővíteni, hogy hétről-hétre borturistákat fogadjak, amúgy is nehezen találnának ide Diósviszlóra. Van egy francia fehérszőlő-fajta, a chardonnay testvérének is szokták nevezni, ez az aligoté, ha mégis próbálkoznék a közeljövőben, akkor biztosan ezzel tenném, de ehhez növelni kellene a beültetett terület nagyságát, szóval ez még odébb van!

Szavai lelkesedéssel átszőtt nyugalmat sugároznak. Még csak 31 éves, de tapasztalata alapján azt hihetnénk, hogy már ugyanennyi éve foglalkozik borászkodással. Persze ez egyáltalán nem véletlen, hiszen aki az egész életét a szőlőben tölti, az néha jobban ismeri a tőkéket, mint a saját tenyerét. S valóban, ahogy az utolsónak szánt kortyokat ízlelgetjük, egyszerre értelmet nyer a mondás, mely szerint a bor megmutatja, hogy kiben mi lakik. Márpedig Miki jó borokat készít.

Legolvasottabb
Legfrissebb