Kérem Várjon!
Cikkek
Az utolsó napon
Borélmények 2019-ben (2. rész)
Győrffy Zoltán
2019 december 31.
A pécsiborozós csapat pár tagjának feltettem egy kérdést. A válaszok olvashatók a tegnap megkezdett kétrészes poszt folytatásában. Mindenkinek egyetlen borélményt kellett kiválasztania, s azt valamilyen formában megjeleníteni. A folytatás sem egysíkú: élmények, borok, határon innen és túl. Jó olvasást, boldog és sikeres, jó borokban gazdag új évet kívánunk!

Malvazija kilátással

Az olasz – szlovén határ Colliónál mindig lenyűgöz. A szőlővel borított völgyek és dombok az őszi napsütésben még színesebbnek látszanak, mint amikor 2018 nyarán itt jártunk. A szüretnek már vége, de a természet még mindig él és szinte mosolyog. Érik a füge, a gránátalma, a nap jótékonyan melegíti a lelkünk és a testünk.

Amikor belépünk az Ošterija Villa de Mandanba, a kapun lévő felirat még csak sejteti, mire számítsunk. A Szlovéniában, Medana községben található kis éttermet a Klinec család viszi, akik szinte csak a maguk által megtermelt alapanyagokkal dolgoznak. Az étterem alatt a több szintes pincében készülnek a borok és érnek a házi készítésű sonkák. A szőlőlugassal befuttatott teraszon egy német csoport van, de még nekünk is jut hely közvetlen a fügebokor mellett, ahonnan a legszebb a kilátás az utolsó szlovén dombokra.

Ebédeltek ugye? – kérdezi tőlünk Simona Klinec, aki férjével vezeti a gazdaságot. Persze, válaszoljuk. Van egy ebédmenü, annak a fogásait fogom hozni, melléjük pedig a borokat – hadarja Simona. Vakon repülünk, de élvezzük a napsütést, a tájat, és a békét, ami péntek délután kettőkor nagy kincs.

Az első, remek friulano (Jakot 2015) után érkezik a második Malvazija 2015-ből, amihez már a házi sonkaválogatás és az első fogást is megkapjuk, de a bor elcsendesít minket és arra fókuszálunk. A bor néhány napot töltött héjon erjedéskor, majd három évig érlelődött akáchordóban. Az illatban megvan minden, amiért a szőlőfajta idén a számomra legizgalmasabb fajták közé lépett elő, de minden illatjegy még gazdagabban, még erősebben érezhető. Fehér virágok, nagyon erős sósság, fehér bors, és az akáchordó által hozott összetéveszthetetlen édeskés fűszerek az illatban, ami a töménysége ellenére mégis elegáns marad.

Az első korty után már tudjuk, ez egy különleges bor. Az őszibarackos, virágos, gyógynövényes, savanyított gyümölcsös jegyeket lemossa az erős sósság, ami elkezd játszani a szájban a savakkal és a tanninnal, majd ismét megjelenik a barackos édesség. Elegáns és tiszta bor eszményi egyensúllyal, aminek a sonka és a füge újabb rétegeit mutatja meg. Hátradőlünk a székünkben, nézzük a kilátást, és érezzük: ebben a borban minden a helyén van. Ahogy most velünk is.

(Jenei Balázs)


Amarone

Amikor kiderült, hogy a Giro idei befutója közelebb lesz a megszokottnál, ráadásul kedvenc városomban, ráadásul speciális megoldással, mindjárt tudtam, ott a helyem – ez egy hét és egy két és fél éves gyerkőccel azért igényel „némi” szervezést... (ejh, Vincenzo, ennyire benézni a kis ecuadori támadását, minek bambultad még három kilométeren keresztül a síugró hátát?...?; no, de ez egy másik történet, egy másik PB-be, a Pécsi Biciklistába való…)

Van a városnak „némi” irodalmi kötődése is, bár az épített rész az csak maszlag, kevéssé érdekel. A város aztán nem mellesleg központja a világ egyik legjelentősebb, és általam is nagyon kedvelt borrégiójának, így az is egyértelmű volt, hogy ebből bortúra (is) lesz.

Amaronét kóstolni nem akkora különlegesség, a terület elég nagy hozzá, hogy bárhol a világon elérhető legyen, egy alapminőség mindenképp. Piacra még nem került Amarone hordós tételeket kóstolni egy 12 hektáros, helyi viszonylatban kicsi, majdhogynem garázs borászatnál, már elég ritka lehetőség. (300 éves sztorit azért nem nevezünk garázs borászatnak, no…)

Az Amarone fejlődését pedig így végig kísérni, egyszervolt alkalom. Páratlan évek, és nemcsak matematikailag: 2013, 15 és 17. Ahogy érzed, hogy az alaprétegre, a cseresznye-szilva-szeder-ribizli vonalra hogyan épül fel a hordó: némi füst, vanília, kávé és csoki. Aztán ez hogyan erősödik, nem elnyomva a gyümölcsöket. Aztán ahogy érzed, hogyan jelenik meg a bőr és a sült hús a palackba már bekerült tételen. Ahogy érzed, hogy a tanninok hogyan lesznek „szurkapiszkából” a poroson át bársonyosak. Ahogy látod, hogy a tiszta rubin szín hogyan megy át gránátosba. Ahogy átéled, hogy egy főétel kísérőből hogyan lesz önálló gasztronómiai csemege, az étkezés utáni beszélgetések kortyolgatni való ómegája.

Talán aszúk vagy burgundi nagy pinot-k hasonló „egyedfejlődését” lehet ilyen beltartalmi változással lekövetni, tetten érni.

Jövőre nem lesz arrafelé Giro, így más boros élmények után kutatunk majd.

Már csak azért is, mert Giro meg lesz Magyarországon, május 10-én Győrben találkozunk, Vincenzo! Ezúttal ne bambulj el, húzd be a harmadikat, válj legendává! Mint az Amarone…

(Jakab Tamás)


Otthon

Nemrég egy tévéstábot kísértem fel a szentmiklósi birtok 1-es táblájához. Az a pécsi szőlészeti és borászati kutatóintézethez tartozó legmagasabb pont, azon túl már csak erdő és kósza őzek, a Mecsek visz át Orfűre. Van egy remek légifotó, pontosabban sok légifotóból összerakott egyetlen nagy látkép a birtokról, Csortos Szabolcs képén a legtetejét érdemes nézni.

Oda autóval se könnyű feljutni, ha csak mezei kétkerékmeghajtásossal iramodna fel az ember, gyalog meg fullasztó és ziháltató élmény rendesen. De ott leülni, és csak hosszú perceken át nézelődni végtelen megnyugvás és béke. A tekintet a szőlőn, majd az olajtartályokon túl a távolba vész, a Tenkesen túl a horvát hegyek, megint közelebb a baranyai falvak, a megcsillanó víztükrű tavak, utak pókhálója.

Egyensúlyba kerülsz a közegeddel, lehet az természet, terroir, tér, hívhatod bárminek, de itt azt érzed, azonos rezgésszámra álltál mindazzal, ami fontos neked. Ebből az érzésből van valami átmentve az innen származó borokban is.

Summa Merlot 2017. A "summa" latin kifejezés, mely egyszerre összeget, csúcsot és teljességet is jelent. A kutatóintézeti birtok legmagasabban fekvő területeiről, 250 méter tengerszint feletti magasságból származik.

Az alapanyag részben klónszelekció, részben alany-nemes kölcsönhatás vizsgálata kutatásokból származik. A borkészítés során 14 nap csömöszölés volt kádakban, erjedés közbeni almasavbontás, aztán első töltésű 225 literes barrique hordókba került a bor. Egy hordókísérlet részeként 3 magyar, 3 francia és 3 amerikai hordóba, ráadásul 3 pörkölési stílusban (azaz 3 light, 3 medium és 3 medium plus). Összesen 9 hordó készült belőle. Mintegy kilenc hónap után "született meg" a bor. A legjobbnak ítélt hordók kerültek összeházasításra. Egy év palackos érlelés után idén decemberben kerül piacra, összesen 3000 palack készült belőle.

Ha az eddigi eredményeiről mutat valamit, a Pécsi borvidék legjobb bora címet nyerte el az idén, aranyérmet kapott a Syngenta Borversenyen és az Országos Borversenyen, valamint bekerült a Winelovers TOP legjobb magyar bor című válogatásba (itt a 47. helyezést szerezte meg).

Nekem többet jelent, hogy az év folyamán végigkísértem, hogy fejlődik, alakul ez a bor, hogy palackozzák le, miként változik, hogy készül el a címkéje és végül decemberben kikerült a polcokra is. Sokszor kóstoltam és mindig élmény volt. A gyümölcs és hordó harmóniája, a feszes szerkezet, az élénkség és tartás, a hosszú korty. Olyan bor, ami most nagyszerű állapotban van, de még óriási potenciál is van benne.

De legfőképpen olyan bor, ami visszaadja, hol született.

(Győrffy Zoltán)

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb