Kérem Várjon!
Cikkek
Élménykörút, Balaton
Balatonkör 4.0
Tüske Gyöngyi
2020 szeptember 15.

A Balatont körbetekerni kihívás, jó móka, testi és lelki feltöltődés is egyben. Még akkor is érdemes nekivágni, ha csak két napunk van rá, mert bár elsőre soknak tűnhet a napi 110 kilométer, kényelmes tempóban így is sok látnivaló, bor- és gasztronómiai élményt bele lehet sűríteni a programba. Kedvcsinálónak íme az én – immár negyedik – Balatonköröm itinere.

Egy verőfényes és meleg hétfő reggel 7 órakor indultam Csopakról Zánka felé. A korai keléstől még félálomban ez az első szakasz hamar elröppent és mivel még lendületben voltam, Köveskál felé tértem le az egyébként a part mellett vezető bringaútról. A Káli medence dimbes-dombos terepén Badacsony hegyeinek látványa kárpótolt az emelkedőkért, melyeket Köveskálon a Káli Köveknél egy rozé fröccsel, majd a Káli Art Inn-ben egy fantasztikus pezsgős reggelivel pihentem ki. A reggeli menü bár nem olcsó, de a környék válogatott finomságaiból készül: sajtok, sonkák, kolbászok, zöldségek, házi péksütemények, gyümölcsök, igény szerint tojásételek találhatók meg a kínálatban és persze frissen facsart narancslé és kávé.

A kiadós reggeli elég energiát adott, hogy Salföld felé kerekezzek, ahol korábban még nem jártam. Salföld a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét képező Majorról nevezetes, ahol magyar háziállatfajták, állatsimogató, fotókiállítás, fűszer- és gyógynövénykert, lovaglás, lovaskocsikázás várja a látogatókat. Idő hiányában én inkább a mindössze három utcából, hatvan házból álló aprócska, 50 lelket számláló mesebeli falu gyönyörűen felújított parasztházaiban gyönyörködtem. A falu határában kőtenger is található, innen már lefelé vezet az út Ábrahámhegyre.

Dél körül járhatott, amikor az Ábrahám Teázó mellett elgurultam. Megtetszett a kerthelyiség, így visszakanyarodtam: egy sportfröccsel és egy jeges kávéval frissítettem. Egyébként 110 féle tea, Semiramis kávék, házi sütik, reggeli és hasonló jóságok kaphatók itt és bár kicsit távolabb van a parttól, érdemes betérni.

Ezt követően csobbantam egyet az egyik kedvenc strandomon, Badacsonytomajon, majd tovább indultam Badacsony irányába. Ha erre járok, mindig betérek a Pláne Badacsony Borteraszra és most sem volt ez másképp. Ha már Badacsony, akkor kéknyelű: egy 2006-osra esett a választásom Szeremley Hubától és megkóstoltam a 2HA legújabb sangiovese brut nature pezsgőjét is, ami feldobta a délutánom. Két új hely is nyílt a vasútállomás mellett, a La Tené desszertműhely, reggeliző-kávézó, illetve az Éliás AlaptáBOR, amiket feltétlenül meg fogok látogatni legközelebb.

Innentől egyenesen Gyenesdiásnak vettem az irányt, hogy megkóstoljam a Németh Tamás féle hamburgert. A Konyha 2.0 a piacon található kis bódé, ahol a legminőségibb húsok füstölődnek omlóssá: van pulled pork, BBQ tál és természetesen marhaburger, házi szószokkal, helyi biokertészetből vásárolt zöldségekkel. Pár lépésre a Bringatanya kultikus fagylaltműhely, ha még maradt az ember gyomrában hely egy kis desszertnek.

Naplementére Balatonfenyvesre szerettem volna érni, így kicsit bele kellett húznom, de azért kitértem egy fröccsre a 400 éves Vámházhoz és megettem a kedvenc fagyimat (Vulkánok ajándéka) Balatonmárián a Florida Fagyizóban. Pont időben érkeztem meg Fenyvesre, ahol a lenyugvó nap vörös sugaraiban gyönyörködve zártam az első napot, egy kiadós juhtúrós lepény és Bujdosó fröccs kíséretében a Parázs Bisztróban.

Reggel Balatonfenyvesen, az egykori Nóra Büfé helyén átalakított Kiskék specialty coffee & food barban reggeliztem. A flat white parádés volt, a camambert-es toaszt szintén. Szép lett az új design, minden apró részlet a helyén. A helyet egy vendéglátós családban felnőtt fiatal testvérpár viszi, tavasszal nyitottak. A kávék mellett sütik, palacsinták, saláták, burgerek és dél-balatoni borok is vannak a kínálatban.

Fonyód előtt, Bélatelepen „kötelező megállóm” a Sellő Büfé, ahol Kristinus borokból mérik a fröccsöt és szerintem az az egyik legszebb strand a környéken. „A századfordulón indult meg Fonyód üdülőhellyé válása, ebben nagy érdeme volt dr. Szaplonczay Manó megyei tisztifőorvosnak, aki rávette Zichy Bélát, az erdővel borított hegy tulajdonosát, hogy birtokából egy területet parcellázzon fel a nyaralók számára. 1894-ben alakították meg a Balaton–Fonyódi Bélatelepet, s a századfordulóra előkelő villasor épült. A Kaposvár-Fonyód közötti vasútvonal 1896-os megnyitása pedig a megyeszékhelyről is megkönnyítette az ideutazást.” (wikipédia) Szerencsére ez a strand kevésbé felkapott, a víz kristálytiszta és a kilátás egyedülálló a szemközti tanúhegyekre.

Következő pihenőm „Földvár felé félúton” az András Büfében volt. Légli borok jó áron, kedves kiszolgálás és ugyan most halat nem ettem, de legközelebb fogok! Földváron a tervezettnél többet időztem egy kis eső miatt, de így legalább főztünk egy finom lecsót a barátaimmal és leteszteltük a Földvár Garden-t, a környék „legárnyasabb bárját és grill kertjét”. A vitorláskikötő mellett székesfehévári Hübris kézműves sörök, minőségi italok, specialty kávé, grillen és vaslapon készülő street food várja a betérőket, hatalmas piros pont, hogy poharaznak pezsgőket is!

Innen kedvenc túravezető barátom kísért Balatonakarattyáig, ahol a CherryMeat volt a célpontunk. Szépen haladtunk a Club Aligát átszelő alsó útig, amikor is a GPS 50 méterre mutatta a helyet, ám ez az 50 méter felfelé vezetett, egy kis lépcsős erdei utacskán. Valószínűleg más úton is el lehet ide jutni, de erdei kaland mindig kell. 150 km után hálás voltam, hogy felcipelték a bringám és végül megérkeztünk a magaspartra nyíló panorámát kínáló kis kerthelyiséghez. Az ötlet kiváló, hintaágyak, kerti bútorok, grillezett ételek, hideg sör… Nemrég nyitottak, így még picit kiforratlan, de jó a zene és a hangulat.

A naplemente után folytattam utamat Csopakig. Bár felkészültem az éjjeli menetre (extra világítás, láthatósági mellény), az akarattyai nagy lejtőn felfelé tekerés kutya füle volt a Kenese-Fűzfő szakasz erdős részeihez képest. Almádinál kissé fellélegeztem és megálltam szusszanni az óriáskeréknél, de Alsóörs után az utolsó 5 km-t már inkább a 71-es úton tettem meg Csopakig, ahol hősiesen feltekertem a kis házunkhoz.

Ezt a 30 km-t legközelebb inkább világosban szeretném abszolválni, de ahogy a tesóm szokta mondani „az élet nem kívánságműsor és a pálinka sem issza meg önmagát”. Érdekes módon másnap nem fájt semmim, egy kis izomlázat leszámítva új élményekkel feltöltődve örömmel nyugtáztam, hogy bár a szokottnál feszítettebb programmal és tempóban, de az idei Balatonkör is megvolt. Szeptemberben még javában tart az Indiánnyár, vágjanak neki Önök is!

Címkék
Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb