Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.

A portugieser Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtája, amely a borvilágban sajnos ritkán kerül reflektorfénybe. Mi viszont szeretjük. A portugieser háttérbe szorulása ellen küzdve hirdetjük meg 2013. április 12-én és 13-án már másodszor a Portugieser Hétvégét, hogy legalább két napon át felhívjuk a figyelmet a mindennapok friss és gyümölcsös vörösborára. A rendezvények otthona Pécs, ami több évszázada a bor és szőlő, a borkereskedelem városa, nem mellesleg 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt. Világ portugieserei, irány Pécs!

Villányban a nagy diófa árnyékában parkolunk le, az őszi szélben hullanak a levelek, egyelőre még csak reménykedünk némi napsütésben. Gere Tamás és Zsolt pincészete a Diófás tér egyik kikerülhetetlen helyszíne, innen indulunk dupla randira. Harcra megyünk, pálinkafőzdét látogatni. A Brill Pálinkaházat működtető házaspár Krizl Edit és Nagy Attila kalauzolnak el bennünket a pálinkák világába, Gere Éva és Zsolt tartanak velünk erre a kalandra.

Egy kis gasztrokitekintés következik most. Yokka Balázs barátunk meglepett bennünket néhány hete egy igazi ormánsági különlegességgel, fehér hurkával. A tény, hogy csak most emlékezünk meg erről, nem (feltétlenül) azt jelenti, hogy ennyi ideig tartott volna feldolgozni az élményt, csak szerettünk volna kicsit utánajárni. 

Az új esztendő első közösségi kóstolóján célkeresztben a Tringa-borok, de bemelegítésképpen megkóstolunk néhány fehérbort is. Tringáéknál nagy vörösökkel számolunk, így kell is a ráhangolás. A szokásosnál többen üljük körbe a szerkesztőség nagy asztalát, a hely szűkös, a hokedlik kényelmetlenek, de a borok ennyit legalább megérnek. Szerda, hét óra múlt, kezdünk.

Amikor a Pécsi Borozó második száma megjelent 2008 nyarán, Andreas Ebner volt az egyik interjúalanyunk. A régiónkba települt külföldi borászokat kerestünk meg, máig tartó barátságok kezdete volt az akkor találkozás. Sokszor voltunk már azóta a mozsgói szőlőhegyen, mindig találtunk valami újat, hol csak épp új fákat, vagy néha, mint legutóbb, egész új épületeket.

Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.

…kyth az presbewl ky wethenek wala", íródik egy 16. századi levélben. De ki és mikor kezdte kifőzni a törkölyt pálinkának? Nem tudjuk. Lehettek németek, lehettek franciák, nem egyértelmû, hogy kinek jutott eszébe ilyen módon hasznosítani a borkészítés eme értékes „melléktermékét”. Elődeink Magyarországon a XIV–XV. században már foglalkoztak „égetett bor” készítésével, így valószínűleg ebből a korból származhatnak az első törkölypálinkák is.

A szokásosnál jóval magasabb részvételi díj ellenére is nagy érdeklődés kísérte a balatonszemesi Kistücsök Vendéglő bemutatkozását a szekszárdi PTE Illyés Gyula Kar éttermében tartott Borkultúra Szabadegyetemen 2012. december 11-én este. Mintegy 80 résztvevő élvezhette Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa és stábja által elkészített ételkülönlegességeket, valamint Rocskár László sommelier által bemutatott kiváló balatoni borokat.

Bár már 2007-ben elkezdődött a Pécsi Borozó szervezése és előkészítése, sőt korábban is foglalkoztunk boros ügyekkel, blogoltunk, írtunk, kóstoltunk, de 2008-ban jelentünk meg először Pécsi Borozóként nyomtatásban, majd weben. A hatodik közös évünk kezdődik el, új kihívásokkal, új energiákkal. Hogy mivel is töltődtünk fel? Mit kóstoltunk, merre jártunk, milyenek voltak az élményeink 2012-ben? Egy kis összegzés, nem toplista, csak ezeket szerettük.